Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 18. szám · / · KÉPZŐMŰVÉSZETI FIGYELŐ
Biztos, hogy a képzőművészet és a muzsika olyan anyagú művészet, az irodalomhoz és színművészethez hasonlítva, amely anyagában, kifejezési lehetőségeiben határoltabb. De most maradjak csak a piktúránál.
Aki őszinte, az, bármily fájdalmasan hangzik a dolog, bevallja, hogy a piktúra bizonyos megöregedésnél, a velejáró formálizmus kátyújainál tart,
Hosszadalmas fejtegetések helyett többet érnek eklatáns példák.
Az irodalom anyaga, az emberi élet kevés nüanszú, mégis változó, még pedig pluszok felé változó fejlődésével mindig észrevehetően felfrissül. Például bármily óriások, bármennyire minden emberi lélekrezdülést felölelők műveikben Shakespearetől kezdve más nagyokon át az irodalom nagyjai, azért egészen más az a különbség, ami közöttük és a modern írók közt van az új, az eredeti, az egyéni szempontjából, mint például az a különbség, ami a nagy olasz, nagy flamand, nagy francia, vagy nagy antik mesterek, szóval az ecset klasszikusai között és a modern nagyok közt van. A piktúra nagy klasszikusaiban voltakép azon
Hozzátettem, a festőművészet kiaknázottságát említve, ezt a kitételt, hogy
Akármilyen naivnak tetszik megállapításom, de olyan érzésem van, hogy ezek a ki nem taposott utak valamilyen összegező vagy inkább az őseredeti festőművészetre utalódnak, a jellegzetesnek, zsánernek, nem irodalmi, de képzőművészeti értelemben vett művelésére.
Ez természetes is. A formakeresés lezárult, meddő valami. A formakeresés tehát félretolódik. Fontos marad ugyan,
Egy olasz, vagy flamand,
*
Szóval a karakter bármily kifejezési formában. Egy helyzeté, vagy egy tájé, vagy egy emberé.
Mikor ennek a
No, hiszen legfontosabb benne természetesen az, hogy ez az ember, ez a Molnár C. Pál egy nagyon tehetséges piktor. De ami a reményt jelenti művészetében, az, hogy egy bizonyos formalitás, amely már-már képtelenségeknek, értelmetlenségeknek foglalódott le, az ő kezén összekötődik valamivel, amit az utóbbi piktúra szinte restellt, hogy ötlet, zsáner, világosság, mulatságos, jellemző, szóval képzőművészeti eszközökkel kivitt, de elmondani való legyen benne.
Nem ismerem ennek a festőnek semmi más dolgát. Úgy sejtem, fiatalember, bár teljesen kész mestere a tollnak, vagy ceruzának. Mindenesetre érdemesnek és helyénvalónak találtam, minden alkalom kikerülésével, egészen spontán meglepetés és gyönyörködés impulzusával fölhívni rá a figyelmet.
Szó sincs róla, hogy úgynevezett komoly dolgokat, ágylepedőnyi vásznakat várjanak tőle. Ez, amit csinál és
Csak ezt akartam megírni róla.