Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 14. szám · / · Kosztolányi Dezső: ALFA

Kosztolányi Dezső: ALFA
(Elbeszélés)
XI.

A gyorsíró megsimogatta a kutya kurta, érdes drótszőrét. Most látta először közelről. Gyönyörű állat volt, a hosszú, fekete orrával, a mozgékony, ideges szemével, se sovány, se kövér: a kutyák között bizonyára az arisztokrata, a zseni.

Miután félelmetes fogazatát a szájkosár ártalmatlanná tette, tűrte a becézést. Fejét azonban elfordította tőle. Pohli úgy érezte, hogy lenézi őt, megveti.

Amikor búcsúzkodott, bevezették a konyhába is megmutatták neki Alfa evőcsajkáját meg a friss marhamócsingot, melyet a jégszekrényben őriztek, a vacsoráját.

Pohli ajánlotta magát. Kinínkeserű arccal mondotta:

- Remélem, majd magamhoz fogom édesgetni.

- Én is remélem, - válaszolt Cirbusz, minden meggyőződés nélkül.