Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 13. szám · / · KASSÁK LAJOS: VERS

KASSÁK LAJOS: VERS
49

Ki jár a kertben hogy virágzik a föld és énekelni kezd kalitkába-
zárt madaram
ki az ki irást tesz le asztalomra és átlép a falakon melyekből ned-
vesség szivárog
nevemen szólítanak és látom az üldöző katonák árnyékát a kék
égen
szaladj szaladj mondja valaki a hátam mögött de két lakat van
az ajtón amelyen kiléphetnék
két rózsa nyilik a vázában
arcképed a távoli fényben
engedjétek meg hogy köszöntsem őt könyörgök az őrség felé
engem vár ő fris vizzel a korsójában s az édesség gyümölcsei-
vel a keblén
évszakok váltakoznak fölöttem anélkül hogy valaki meghallaná
kiáltásom
ó hol vagytok most barátaim és ti ellenségeim is mind
emlékszem még arcotok ráncaira sötét szemeitekre s a fegyve-
rekre miket nevetéstek hulámaiban viseltek
ti akik irigyelitek az élőket és átkozódtok a halottak fölött vigyé-
tek szét vérből meritett énekeimet
egyazon órában gondolok rátok és a kedvesemre
az ő arcának fényében meneteltek mint minden ezen a világon
az ő világosságában irom én is ezt a költeményt
és boldog vagyok hogy virágzik a földem s vidáman énekel kalit-
kábazárt madaram.