Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 12. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ
Egy se szóban, se mozdulatban ki nem fejezett szerelem, amely a lélek kifürkészhetetlen mélyén lappang, megbontja két férfi és egy nő harmóniáját. Az egyik férfi lemond különben is menthetetlen életéről, a nő elköveti a gyilkosságot s a másik ember erkölcsileg asszisztál a tett végrehajtásánál. Az életben maradt pár egyesül. Csak szerelmük delelőpontján eszmélnek rá, hogy tudat alatt lobbanó akarat irányította életüket. E ráébredés után szükségszerűen bekövetkezik bukásuk és széthullásuk végzete.
«A barátom barátnője» a francia analitikus regény újabb remeke. Hiába minden, ebben a műfajban a franciák utolérhetetlenek. Szinte már nem is egészen Prévost érdeme, hogy ez a legutolsó regénye olyannyira kifogástalan, hanem érdeme egy egész fajnak, amely kitermelte, érdeme előzőinek, akik a lélekelemzés ragyogó mintaképeit szolgáltatták. E műfaj minden erénye benne van Prévost könyvében.
Minden fölösleges részletet elhagy; homályba, háttérbe szorít gazdag és hálás lehetőségeket, melyek megvonhatnák a fővonalak tiszta menetét; a legszükségesebbre redukált, kiemelt és megvilágított részletek egy mérnöki tervrajz kérlelhetetlen precizitásával kapcsolódnak össze; a narratív ritmus egyenletesen gyorsul és feszül a szédületig; a felfedező reflektor egyre mélyebb redőkbe hatol, egyre újabb meglepetésekre bukkan. A lényegig egyszerűsített élet intenzitása folyton fokozódik. A felépítés vonalainak egyszerűsége és harmóniája tökéletes.
Edmond