Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 12. szám · / · IRODALMI FIGYELŐ

M. Pogány Béla: A BARÁTOM BARÁTNŐJE
Marcel Prévost regénye - Ford.: König György

Egy se szóban, se mozdulatban ki nem fejezett szerelem, amely a lélek kifürkészhetetlen mélyén lappang, megbontja két férfi és egy nő harmóniáját. Az egyik férfi lemond különben is menthetetlen életéről, a nő elköveti a gyilkosságot s a másik ember erkölcsileg asszisztál a tett végrehajtásánál. Az életben maradt pár egyesül. Csak szerelmük delelőpontján eszmélnek rá, hogy tudat alatt lobbanó akarat irányította életüket. E ráébredés után szükségszerűen bekövetkezik bukásuk és széthullásuk végzete.

«A barátom barátnője» a francia analitikus regény újabb remeke. Hiába minden, ebben a műfajban a franciák utolérhetetlenek. Szinte már nem is egészen Prévost érdeme, hogy ez a legutolsó regénye olyannyira kifogástalan, hanem érdeme egy egész fajnak, amely kitermelte, érdeme előzőinek, akik a lélekelemzés ragyogó mintaképeit szolgáltatták. E műfaj minden erénye benne van Prévost könyvében.

Minden fölösleges részletet elhagy; homályba, háttérbe szorít gazdag és hálás lehetőségeket, melyek megvonhatnák a fővonalak tiszta menetét; a legszükségesebbre redukált, kiemelt és megvilágított részletek egy mérnöki tervrajz kérlelhetetlen precizitásával kapcsolódnak össze; a narratív ritmus egyenletesen gyorsul és feszül a szédületig; a felfedező reflektor egyre mélyebb redőkbe hatol, egyre újabb meglepetésekre bukkan. A lényegig egyszerűsített élet intenzitása folyton fokozódik. A felépítés vonalainak egyszerűsége és harmóniája tökéletes.

Edmond Jaloux ezt tartja Prévost legjobb könyvének. A «Félszüzek» szerzője hatvanhárom éves korában írta. Sose voltam Prévost híve, de meg kell hajtani előtte a lobogót, mert nincs vigasztalóbb látvány, mint az «öregek» emelkedése. Hogy Prévost, aki már mindent elért, amit tollal el lehet érni s akitől már senki sem várt meglepetéseket, önmagát ennyire felül tudja múlni. Freud hatás alatt ilyen fiatalos lendülettel tudjon megújhodni és kiteljesedni, új színekre frissült rutinnal elmélyedni, ilyen érzelmi lobogással alkotni, azt jelenti, hogy a művészetben nincsen korhatár s hogy csak a művészben adatott meg az ember örök ifjúmaradásának lehetősége.

König György gyakorlott fordítói tolla oly híven közvetíti Prévost szellemét, hogy fordítása egy eredeti mű könnyedségével hat.