Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 12. szám
Te kinevetsz.
Te kinevetsz és Ézsajást idézed:
Hogy majd ha a farkas a báránnyal lakozik,
Párduc a kecskefiúval s az oroszlán
Szalmát eszik akár az ökör,
S egy kis bojtár őrzi őket mind:
Majd akkor, azon a Szent Hegyen, talán.
Te kinevetsz.
Te rosszabb a farkasnál,
Rosszabb a párducnál s az oroszlánnál
Is rosszabb te. Te rosszabb a kígyónál.
Te kinevetsz. Rettenetes vagy így.
Fejedből mást se látok, csak a szájad,
Tátongó szájad, ahogyan belőle
Puffog és bugyborog a nevetés.
Te kinevetsz.
S peregnek a percek s nem fulladozol.
Sorjáznak az órák s nem szakadsz belé.
És szállnak a századok s meg se kövülsz.
Te kinevetsz. Te kinevetsz?!
Kéjes görcs, sose állj ki!
Pokoltorok, harsogj időtlen!
Habos nyelv, vadhús, az egekig dagadj!