Nyugat · / · 1928 · / · 1928. 7. szám · / · FÖLDI MIHÁLY: TÍZ RÖVID FEJEZET A KOZMIKUS KÖLTŐRŐL
Kis dalai vannak. Kis egyszerű dalok... «rőzsedalok». Sok.
Furulyázik.
Sípok szólnak.
Dúdol, fütyül... szagos a mező, szomorú a szív, meztelen térdű, izmos hasú lányok vonulnak át a réten.
És édes az élet.
Még ha múlik is.
Hogyan dalolja?
XXXX: fektesd a kezed a szivedre
Véred piros árja táguló, álnok,
Meszes eredben hogy csöndesül egyre.
XXXX: fektesd a kezed a szivedre.
Közeljársz már az élet-torkolathoz.
Érzed, a szél mily drága szagokat hoz?
Óh bággyasztó árama a halálnak,
Óh áldott, óh áldott sós tengeri szag!
Hogy torlódik, üllepszik egyre az iszap -
S hogy tágul, terpeszkedik életed medre!
Érzése már emlék; s emlékei: zátony...
Pár hullám - s már túljársz földi hazákon.
Mi?
Fütyül a szél és dalolnak a lányok. Dalol az élet, dalol a halál. A ciklopsz - szemében a föld, agyában a nap - ül a domboldalon... nőnek az árnyak... a ciklopsz ül a fűben és ellopja a faun sípját.
Kis népdalok.