Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 16. szám · / · BARTA LAJOS: MAGYAR GYARMATOK

BARTA LAJOS: MAGYAR GYARMATOK
Ki látott engem?

Ki látott engem? - kérdezte Ady és igaza volt! Ki látta valaha is egészen a költőt? Nincs-e a költőben valami, amit nem lehet meglátni; amit a költő sem tudhat meg egészen önmagából, aki önmagával csak költeményeinek legkiszámíthatatlanabb és legmegrázóbb elemeiben találkozhatik? Ki látta valaha is egészen a gyarmatot? Titokzatos valami a magyar könyvgyarmat!...

De mit jelent ez a szó: könyvgyarmat? Területet kellene jelentenie: de területi valami-e a magyar könyvgyarmat? Mindenesetre területről és népről van szó! Mert hiszen a könyvgyarmat magyarsága lakik, él valahol! Csakhogy ez a terület egy országnak része és ez a magyarsága lakik, él valahol! Csakhogy ez a terület egy országnak része és ez a magyarság ugyanannak az országnak szerves, aktív, politikai, államfiziológiai része! A törvények, a vám- és vasuti tarifák is éppen úgy hatnak azokon a területeken minden más ugyanabban az országban élő népre, mint a velük, köztük élő magyarságra. És ebből az egészből mégis csak a magyarság lenne a könyvgyarmat? Hogyan választhatók el? - De hisz nem is földrajzi, vagy politikai területnek neve a könyvgyarmat! Csak egy viszonylatnak a neve! Gyarmat: - ez nem azoknak az országoknak, - amelyekben ezek a magyarságdarabok élnek - viszonylata valami máshoz! Még csak ezeknek a magyarságdaraboknak sem egyetemes, hanem csak könyv-viszonylata van Magyarországhoz!

Ki látta valaha is a gyarmatot? Vagyis ki látta igazán ezt a könyvviszonylatot? De miért ne láthatták volna? Adva van Magyarország, és adva vannak országok, melyekben magyar népdarabok élnek. Magyarország szállít ezeknek a magyar népdaraboknak könyvet; viszont ezek a magyar népdarabok egyáltalában nem szállítanak Magyarországra könyvet; mert hisz alig-alig termelnek könyvet. Miért ne lehetne látni ezt a viszonylatot?

Mert a gyarmat - nem is ez a viszonylat! Hiszen egy viszonylat sohasem jelenti önmagát; csak jelentkezése két egymásra valahogyan vonatkozó valaminek. A gyarmatiságon keresztül tehát valami más jelentkezik! És pedig jelentkezik először önmagában mint adott, mint létező; ez az adott, létező azután valami vonatkozásban van Magyarországgal. A vonatkozás külső megjelenési formája az egyoldalú, kizárólagos könyvexport: - a könyvgyarmat. Az az állandó, szubstanciális valami azonban, ami ebben a viszonylat-formában fölvetődik: - a magyar népdarabok egész szellemi valósága.

Nézték már magyarok ezeket a népdarab-magyarokat így és amúgy is. Nézték őket a vérközösség áramaiban állva, ami a természeti összetartozás ösztönkisugárzásának a szemlélési formája. Nézték őket a hatalompolitika konstruált álláspontjáról, mely szemlélet csak az egyszer már adva volt történelmi formák megismétlésében akar gondolkodni. De mindenesetre kivülről nézték ezeket a magyarságdarabokat. A szemlélés anyaga, mint minden szemléleti anyag, tűri a kivülről rajta való legelést, de benne azalatt változatlanul működnek saját törvényei és egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy így vagy úgy nézik őket. És a szemlélés, mely mindig valaki másból indul ki és valami másra vonatkozik, többnyire vak, mert magából a szemlélőből veszi a szempontokat és gyakran azt is előre tudja, hogy mit akar találni, hogyha ezt talán nem is vallja be magának. Úgy hogy a szemlélő akárhányszor önmagát szemléli a szemléletben. Ez az önmagát-nézés van meg a magyarországi magyarságnak a határain túl élő magyarságokra irányuló szemlélésében is. Arról pedig, hogy talán ezek a külső magyarságok egészen megláthatnák önmagukat, szó sem lehet; nem láthatják a fáktól az erdőt, nem a részletektől, - melyek lekötik minden idejüket - az egészet...

Mindenesetre felülről kell a magyar könyvgyarmatokat nézni, ahonnan egészében át lehet őket tekinteni! De nem azért, hogy onnan fölülről minél sikeresebben lehessen a magasba eleve fölcipelt szemléleteket rájuk szétteregetni, hanem, hogy mindent meg lehessen látni, ami ezekben a népdarabokban történik, azt ami belőlük magukból jön!...