Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 5. szám · / · FILM-FIGYELŐ

Hevesy Iván: E. A. DUPONT ÚJ FILMJE

Ha ez a film, amelynek Magyarországon a “Szeress és enyém a világ" limonádé-címet adták, közönséges amerikai film volna és így az amerikai filmek művészi mértékét kellene és lehetne alkalmazni rá, akkor azt mondanánk, hogy nagyon jó film, eleven tempóval, a sablónoktól eltérő újszerű beállításokkal, sok rendezői ötlettel, gondos és precíz játékbetanítással. A film azonban nem mondható igazi amerikai filmnek, mert rendezője, a német Dupont, aki legutolsó európai filmjével, a “Varieté"-vel mindenki előtt bebizonyította, hogy a filmművészet egyik legkomolyabb ígéretének kell tartanunk. Nem szabadulhatunk tehát attól a mértéktől és azoktól a várakozásoktól, amelyet az ő neve idéz fel bennünk és éppen ezért filmjével szemben saját mértékét kell alkalmazni.

Igy azután igen szomorú eredményre jutunk: Ewald André Dupont-t is bekapta az amerikai filmtőke molochja és saját szellemi színvonalához törte le. Ami érték van Dupont új filmjében, az régi filmjeinek, elsősorban a “Varieté"-nek bágyadt reminiszcenciája és modoros utánzása, anélkül, hogy azok művészi értékét csak egy pillanatra is el tudta volna érni. Visszatérnek a “Varieté" stílusából a változatos gépbeállítások, a premier és second planok uralkodása és a figurák merész átvágásai a képkivágások határaival. Mindez a “Varieté"-ben indokolt volt és szorosan együtthaladt a film drámai intencióival. Itt elvesztették értelmüket és mint fölösleges csökevények élnek tovább. Mert mi célja lehet az új gépbeállításnak, ha az nem adódik szükségszerüen valamely jelenet drámai hatáskereséséből? És mi értelme lehet a premier- és secondképeknek, ha azokat nem sűríti tele Jannings szuggesztiv, őserejű játéka?

És hogy Janning “Varieté"-alakítására emlékezzünk: visszatért ennek is néhány foszlánya, siralmasan leszegényítve. A nővel erőszakoskodó házmesternek jelenetére gondolunk, amelyben képforma szempontjából is találtunk visszatéréseket, a mozdulatlan, vagy alig mozgó alakot hátulról fotografáló gépbeállításokat. Úgy hatottak ezek és minden, ami Dupont régi rendezőművészetéből felcsillant, mint amikor rossz grammofonlemezen hallgatunk szimfóniát vagy színezett képeslapon gyönyörködünk a festészet valamely klasszikus remekművében.

Dupont azonban nem veszett el végleg a komoly filmművészet számára. Úgy olvassuk, hogy ezután a filmje után megelégelte Amerikát és átszerződött az egyik angol filmgyárhoz. Itt bizonyára fog még produkálni olyan alkotásokat, amelyekért megbocsáthatjuk neki, hogy egyszer eladta magát és ezt a filmet produkálta.