Nyugat · / · 1927 · / · 1927. 1. szám · / · FILM-FIGYELŐ · / · HEVESY IVÁN: A PESTI FILMKULTÚRA

Hevesy Iván: TOM MIX

A legnépszerűbb és legjobb cowboyszinésznek, Tom Mixnek neve ma már fogalmat jelent a filmközönség előtt. Ennek a közönségnek egyszerűbb és naivabb része rajongva lelkesedik érte, irodalmilag műveltebb része azonban kézlegyintéssel és lekicsinylő mosollyal intézi el őt is, filmjeit is.

Nem lesz felesleges most, Tom Mix újabb filmjei után, e két szélső álláspont lélektani okaira rámutatni. Tom Mixre nem lehet azt mondani, mint a filmszinészek legtöbbjére, hogy a mai ember valamelyik típusát testesíti meg. Ha végiggondoljuk számtalan alakítását, nem bontakozik ki belőlük egy, a maga realitásában igaz és eleven figura, hanem kitűnik, hogy ő a néptömegek tudatalatti vágyának kreációja, romantikusan megszépített, felemelt és eszményített alak, a kiirthatatlan hőskultusznak szülötte. Napbarnított, szép férfias jelenség, egészséges, izmos testtel és drótidegekkel. Félelmet nem ismer, szíve tiszta, szándéka nemes, erős, kemény és hajthatatlan akaratú, de pártfogója minden gyöngének, minden elbukónak és minden igaz ügynek. Ő a modern lovag, védtelen nők, ártatlan gyerekek védelmezője, aki életét pillanatnyi habozás nélkül is kockáztatja másokért.

Ez a romantikus eltúlzásokból összeszőtt karakter természetesen nem lehet más, mint hazugság, de éppen magasabb erkölcsi nézőpontból kell belátnunk, hogy nemes és szép hazugság, mert az emberiség örök vágyából, a magasabbrendű és tökéletesebb ember utáni vágyakozásból sarjadt ki.

Ha véletlenül nem is igaz, akkor is nagyon kedves a maga naivitásában és nagyon jellemző az a hír, hogy egy középamerikai államban nagy párt támadt, amely Tom Mixet szerette volna megválasztani köztársasági elnöknek!

Akik a Tom Mix filmeket, mint a film alantas alkotásait lebecsülik, azoknak igazuk is van, meg nem is. Nincs igazuk azért, mert lebecsülésük alapja az irodalmi értékelés szempontja, de ugyanakkor elfelejtik, hogy az amerikai társadalmi filmek koncepcióban, drámaiságban, az életfelfogás szinvonalában semmivel sem különbek, mint a cowboy-filmek. Ellenben ezeknek mindig megvan a filmszerű mozgalmasságuk és elevenségük.

A cowboy-filmek hibája másutt van és ez a hiba közös baja az egész amerikai filmprodukciónak: sematikussá, monotonul egyformává váltak a filmek meséi és motivációi. A cowboy-film, éppen mert speciális tárgy- és érzéskörben mozog, kétszeresen érzi ezt a bajt. A legutóbbi érdekesebb Tom Mix-filmeknél, a “Mexikói párbaj"-ban és a “Texasi Don Juan"-ban láttuk a jellemző kísérleteket, hogy miként igyekszik a cowboy-film, hibáinak tudatában, tágítani és új szinekkel tölteni be régi, megúnt kereteit.

Nem szabad elfeledni azt sem, hogy a cowboy-filmeknek igen nagy érdemeik vannak a filmszerű filmstílus kialakításában. Akkor bukkantak fel, 1905 körül, a film hőskorában, az Edison-, Selig- és Vitagraph-gyárakban, amikor az európai film még a szinpadutánzásban vergődött. Új lehetőségeket mutattak: a szabad mozgások, a végtelen színterek lehetőségét.

Felszabadító munkát végeztek s most betöltötték hivatásukat.