Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 24. szám

Marconnay Tibor: Nyári Balaton-táj

Mint üldözött bíborpalástú hős
a fűzöld sásban úgy bujkál a napfény.
Körötte buzgón zümmög a szunyoghad
s a tószinen a vadkacsák buzognak
s oromszegélyek csöndje óriás.

A víz fölött, mint egy gigászi vár
égő gerendáiból fölkavargó
fáklyát formázó füstbodor kering le
az ijesztően méregszínű vízre
a felhő, melyben megduzzadt a zápor.

De még mielőtt lehullna a föld
fényes szinére, lombokat rezegtet,
mint egy szilaj hárfás, az ifjú szellő, -
s a dagadt, fekete, vadul szökellő
habos hullámok völgyén menekül.

A messze túlsó partra hull a hályog.
Imitt-amott kénsárga ég világít
sugár-cikkelyek közt a domb ragyog
s a föld, mint egy mezítlen, bús halott.
S a messzeség, mint gyöngy csillog, kacéran.

Elér hozzánk a nagy fekete füst.
Minden mosolygó égazúrra mocskos
nyelvét kiölti és fölfalja gyorsan, -
vihar kering a rózsás lugasokban
és mint a tenger zúg, dörög a tó.