Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 22. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Hevesy Iván: Edward Sutherland: A két bakkancsos

Az amerikaiak drámai filmjeit, nem beszélve a ritka kivételekről, már a komolyabb közvélemény is unalmas butaságoknak kezdi minősíteni, a gyári tömegprodukció sablonos és lélektelen alkotásainak. De ha az amerikai film mérlegének egyik serpenyőjébe drámáikat rakjuk, másikba pedig vígjátékaikat, akkor a mérleg nyelve az amerikai film érétkének kedvező lemérésére billen. Az amerikaiak teremtették meg a film legnépszerűbb, legoriginálisabb és legértékesebb eredményét: a burleszket. Mióta pedig ez a film műfaj mintha hanyatlást mutatna, gyors iramban indult fejlődésnek az amerikai rendezők kezén a filmkomédiának realisztikus beállítású változata, a filmvígjáték.

Ragyogóan sikerült, pompás példája ennek egy új film. A két bakkancsos (Behind the front,) amelynek szüzséjét Hugh Willey írta, kitűnő rendezését pedig Edward Sutherland végezte. Az alapötlet nagyon jó, a mesefelépítés újszerű és ötletes. A detektív óráját lelopja egy zsebmetsző, a tolvaj és üldözője bejutnak egy házba, ahol mindkettőjüket besorozzák katonának. A katonaságnál összekerülnek, anélkül, hogy sejtenék egymásban a tolvajt, a detektívet. Együtt kerülnek a frontra, mulatságosnál mulatságosabb kalandokon esnek át. Végül leszerelnek, elbánnak igazi háborús ellenfeleikkel: az őrmesterrel és a kétszersültgyárossal. A detektív azonban megpillantja barátjánál ellopott óráját. Kergetni kezdi és így befejezésül, nagyon szellemesen, a cselekmény körbezáródik: visszatér oda ahonnan elindult.

Ebben a keretben épül fel a tulajdonképpeni vígjáték, amely szerkezetében végtelenül egyszerű, híjával a színpadi vígjátékok komplikált bonyodalomszövésének. A komikus szituációk, éppen úgy, mint a burleszkekben, laza egymásutániságban, szvitszerűen sorakoznak és fűződnek egymáshoz.

Az amerikai ember kezdetleges lelki összetétele és naivsága, amely drámai próbálkozásaikban laposan banális álromantikára és silány szentimentalizmusra vezet, vígjátékaikban hozzátartozik egészséges, vaskos humoruk zamatjához. Ezt az egészséges, tiszta humort testesítik meg a film főszereplői: Wallace Beery és Raymond Hatton, akiknek elsőrangú színészi alakításából két nagyon kedves figura született meg, emlékeztetve valamicskét a nézőt a Zoro-Huru együttesre, új skála új színeivel festve.

Különösen Wallace Beery, Ginsberg megszemélyesítője volt felülmúlhatatlan. Ő egyébként is egyike Amerika legjobb karakterfilmszínészeinek. Nemrégiben szerepelt Az ördög kapitánya című film rövid, de annál plasztikusabb címszerepében. Feledhetetlenül jó volt, igaz és mély.

A két bakkancsos egységes és üde hatásában sok része van Fodor Sándor magyar feliratainak, amelyek nagyszerűen eltalálták a film stílusát, simán beleolvadtak abba és sehol sem zavarták a nézőt, mint - sajnos - legtöbb burleszk és vígjáték magyar felírásrétege.