Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 21. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészeti figyelő

Elek Artúr: Az Ernst-múzeum csoportkiállítása

Hat művészt gyűjtött össze legutóbbi csoportkiállításán az Ernst-múzeum. Mint annyiszor, ezúttal is megállapítható, mennyire "megkomponálatlanok" az ilyen csoportkiállítások. Az egyes művészek művészet dolgában milyen kevéssé egészítik ki, vagy fokozzák egymást, vagy milyen kevéssé ellentétei egymásnak. Az olyan rég megfundált kiállító szervezet, mint az Ernst-múzeum, melynek hasonló vállalatok híján, annyira módjában van válogatnia a kiállításra jelentkező művészek között, jobb érzékkel és nagyobb gondosság árán harmonikusabb együtteseket is összeállíthatna.

Két kitűnő grafikusa van a kiállításnak. Az egyik Fáy Dezső, aki itt csupán mint grafikus szerepel, noha igen tehetséges festő is, sőt festéssel kezdte pályáját és festéssel töltötte élete java részét. Erre a kiállítására is festményekkel készült föl, de elütötték az alkalomtól, hogy ezeket a műveit bemutassa. Egy-két darabjuk mégis belekerült gyűjteményébe, köztük néhány szépen megkomponált bibliai tárgyú festmény. Fáy Dezső azon az első kiállításán, melyet még szegény Gulácsy Lajossal együtt rendezett, képeinek nagyon finom színességével tűnt föl. Újabb képein a rajzon a nyomaték, talán grafikai feladatokkal való állandó foglalkozás befolyása alatt. Grafikai munkái s közöttük is illusztrációi magasrendűek. Fantázia és humor a lelki értékei s ezeket a tulajdonságait nagy mesterségbeli tudás juttatja érvényre. Elragadók színes tussal kifestett kis tollrajzai. Olaszországi emlékeit rögzíti meg rajtuk friss érzéssel, ötletesen és kedves humorral.

Tordai Schilling Oszkár a kiállítás másik grafikusa. Talán két éve mutatkozott ez a művész először a nyilvánosság előtt, akkor is az Ernst-múzeumban. Akkor még alig volt túl a dilettáns tudás határán. Azóta igen nagyot fejlődött. Gazdag képzeletvilág tükrözik rézkarcain, akár profán tárgyak izgatják munkára, akár vallásos témák. Jólesően biztos a rajza. Az ember nem érez bizonytalanságot árnyékai mögött és nem kénytelen azt a gyanúját leküzdeni, hogy a sűrű árnyék nem a rajzbeli hiányosság befedésére való-e? Arisztofanesz Békáihoz rajzolt színes illusztrációin különösen meggyőző módon mutatkozik a vonalat finoman és gyöngéden irányító biztos rajza. Az illusztrálásban még kezdő, kész és értékes eredményei vannak ellenben a rézkarcban. Krisztus-ciklusában, különösen a Sírbatétel és a Három királyok lapján a művészetnek ősi motívumkincse valósággal megújhodik a fiatal művész teremtő fantáziájában. Ezek a lapjai nagyon értékes ígéretek még különb eredmények felé.

Boldizsár István telivér nagybányai festő. Képeit mind onnan hozta, rajtuk a klasszikus nagybányai tájéknak évtizedek óta újra és újra feldolgozott motívumait újítja meg a maga érzékenységén által. Nagyhorizontú tájain különösen a felhők mozgalmas játékát figyeli és ábrázolja jelentékeny erővel. A tájék finom árnyalatait viszont apró méretű, de átérzett és gondos kivitelű rézkarcain igyekszik megragadni.