Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 20. szám · / · Figyelő · / · Szinházi Figyelő

Komlós Aladár: Patai József: A feltámadó Szentföld

Artur Holitscher pompás Palesztina-könyve a lényeges iránti kitűnő érzékkel és a tények velős csoportosításával tájékoztat a Szentföld legfontosabb problémáiról. Felix Salten munkájában egy-egy érzékeny és művészi szemmel látott tájkép kap meg. Patai József ritka ízléssel kiállított könyvét, amelyet százötven palesztinai fénykép gazdagít, legfőképpen az különbözteti meg említett társaitól, hogy: a bennfentes és a dologban erősen érdekelt ember munkája.

Egy szentföldi útleírás olvasásánál sem érezzük annyira, mint itt, hogy aki írta, családtag. Patait minden egyes ember érdekli Palesztinában, mindnek feljegyzi a nevét, az életsorsát, mindet testvérnek és barátnak érzi, olyan otthonosan mozog mindenfelé, mint egy rég meghitt körben, s amerre jár, valósággal elöntik őt a zsidóság bibliai és történeti emlékei. Aligha van könyv, amely a szívbeli érdekeltség ilyen erős hangulatával és a közelről-látottság ilyen intimitásával mutatná be a Szentföldet. Egy helyütt cementgyárat ír le Patai. Ezt is olyan boldog lelkesedéssel teszi, mintha a világ első cementgyáráról volna szó. Apák beszélnek ilyen meghatott csodálattal gyermekük első gügyögéséről.

Az a palesztinai élet, amely Patai könyvéből így kirajzolódik, csupa szívbeli gyönyörűség. A tájak meseszerűen szépek, az emberek mintaszerű hősök, a kivándorlók munkája csodás eredményeket ér el. Ha ez a kép retusálás nélkül való, azt kell hinnünk, hogy megszületett végre isten országa, amelynek földjén csak boldog elérzékenyüléssel és lelkesült álmélkodással járhat az ember. Valószínű - s a cionizmusnak sem kell az ellenkezőjét állítania -, hogy Isten országa nem jött még el. De ha azokra a Palesztina-leírásokra gondolunk, amelyeket a tájékozatlanság és a gyűlölet szült, meg fogjuk bocsátani ezt a szépítést, amely a túlságos szeretetből fakadt.