Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 17. szám · / · Bálint György: Megújhodás

Bálint György: Megújhodás
V.

Jókedvűen jött le az orvostól. Dél volt. Zengtek a villamosok és az autók. Tarka ruhák áradata zúdult a vakító kék bura alatt. Aranyló fényhullámok bugyborékoltak körül. Majd egymásba folytak körülötte és ő úszott a fény szökőárjában. Testszaga és autóbenzinszaga volt a fénynek. És fülledt női hajszaga. - Jókedvű volt. Terveket formált biztos, gyors kézzel, mint a szobrász a puha gipszet. Formákba szöktek a körvonalak. «Tőke kellene» - gondolta. És számolt: ennyi és ennyi. Akárhonnan, a föld alól is, két héten belül. Ha sikerülne a dolog, egyszerre a világpiac tényezőjévé válnék. A brazíliai úr két hét múlva itt lesz, akkorra el kell dőlnie, ennyi és ennyi. A föld alól is...

Valaki beléütközött.

«Ah, szervusz, szervusz, jó, hogy látlak, már napok óta hajszollak, van egy dolog a számodra.»

Karonfogta, diszkréten, meggyőzően beszélt a fülébe. Nagyszerű parti, igazán jó család, kitűnő vállalat, direkt ő hozzá jött, mert tudja, hogy ő az az ember... hozománya kívánatra készpénzben - hogyne, hiszen az természetes, hiszen a sógora maga beszélt Ferenczyvel... elég csinos leány... igen.

Vadul táncoltak fülében a szavak, az orvosra gondolt. Másfél év. Eh! Két hét múlva itt a brazíliai! Smokkok ezek az orvosok, pózolnak a pedáns lelkiismeretességükkel. Na igen, és persze még másfél évig kezelné őt, jó üzlet volna mindenesetre. Szó sincs róla!

«Kérlek - mondta végül a másiknak - én még ma tárgyalni akarok a céggel... ő... akarom mondani az apával.»