Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 10. szám

Gellért Oszkár: Mindent megbocsássak?

Ki vagyok én?
Kőszirt?
Hogy mindent megbocsássak?
Hogy mikor öklömmel az asztalt csapkodom,
Te egy galamb-sóhajtást
Lebegtess ajkadon?

Ki vagyok én?
Tuskó?
Hogy mindent megbocsássak?
Hogy mikor üvöltve dől belőlem a dac,
Te puhán a kezedre
Ejtsed az álladat?

Ki vagyok én?
Bábú?
Hogy mindent megbocsássak?
Hogy mikor rőt csóvád vet a szemem feléd,
Te könnyek fátyolában
Ringassad a tiéd?

Ki vagyok én?
Isten?
Hogy mindent megbocsássak?
Hogy mikor túl vagyok egy meddő viharon,
Te azt búgd, hogy meghalhatsz
Értem, ha akarom?