Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 6. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő · / · Hevesy Iván: Charlie Chaplin: Aranyláz

Hevesy Iván: Charlie Chaplin: Aranyláz
3. Chaplin, az örök ember

Az Aranyláz nemcsak a folyton előretörő filmművészetek új határállomását, nemcsak Chaplin művészetének csúcspontját jelzi, hanem méltán besorozható az egyetemes művészet maradandó értékei közé.

Az Élet legbelsőbb értelme jelenik meg az Aranylázban. Egyszerre, mint mélységes szimbólum, mint a kínos és boldog realitások kvintesszenciája, mint a fantáziának a világ dolgaira visszasugárzó különös játszadozása. Nem követ egy formát sem, mert maga ad új formát. Koncepciójában és értelmében jelképes élet-összefoglalás, kifejezési eszközeiben pedig egyesül az életmegmutató realizmus a lélekkivetítő expresszionizmussal.

A témája nem új, a témája sablonos. De nincs-e az örök dolgokban mindig valami "sablon"? A téma örök, de új a kifejezés. Az örök és mindig új téma: az Ember harca a boldogságért, az aranyért és a szerelemért. Az öröm és a bánat, a gyönyör és a kín, a szenvedély és a szenvedés, a harc és csüggedés új nagy eposza az Aranyláz, a modern kor legmodernebb nyelvén, a sebesen pergő kinematográfiáén elénekelve. Az ember örök keserve és örök vágya beszél itt a gyöngyvászon fehérségéről a mai ember felé, aki ott ül a mozi félsötétjében és szemében összefolynak a nevetés és a meghatódás tisztító könnyei.

Az Aranyláz és az Aranyláz Chaplinje örök emberi és éppen örök emberi voltuk adja, csodálatosképpen, legteljesebb és legmélyebb korszerűségüket. Az Aranylázban nincs repülőgép, autó, rádió, felhőkarcoló és a modern színpadi életjellemzés szokásos kelléktára és mégis az Aranyláz modernebb és korszerűbb és teljesebb világkép, mint annak legtöbb alkotása.

Éppen ezért szociális hatása is ugyanolyan mély és erős, mint művészi hatása. A szomorúan optimista Chaplin tanításának igazi megmutatása, minden primitív, kívülről beleerőszakolt tendencia nélkül. Világkép, amely finoman rejtett módon van telítve egy igazi nagy művész buzdításával és vigasztalásával, egy igazi nagy művészé, aki soha egy pillanatra sem, egyéni életének legbőségesebb jólétében sem feledkezik meg, a művész örök kettős hivatásáról: együtt adni a szépséget és a jóságot.

Mindig tudta ezt Chaplin: "Most, amikor az egész világon százezrek és milliók a legrettenetesebb kétségekkel küzdenek, a filmnek, mint a legkollektívebb művészetnek, bele kell kapcsolódnia ebbe a küzdelembe és irányt kell mutatnia az embereknek. Bátorítani, biztatni, vigasztalni kell őket, hogy nem hiábavaló a küzdelmük, nem fölösleges a szenvedésük, nem üres erőfeszítés, amit tesznek, hanem érdemes élni." Chaplin nem maradt a szónál és a programnál, Chaplin cselekedett és megszületett az Aranyláz.

Ez adja meg Chaplin igazi nagyságát és a kinematográfián felülemelkedő jelentőségét. Ennek az ifjú, izmos művészetnek vannak már nagy rendezői, akik értik már formálni az új, beláthatatlanul sokat ígérő anyagot, vannak nagy színészei, akik mélységes emberi és művészi erővel alkotják újjá mások koncepcióit. Chaplin mindezeknél sokkal több: több kitűnő és originális színésznél, aki a világ legpompásabb és legeredetibb színészi alakját formálta ki és több jó rendezőnél, művésznél vagy mesterembernél, hatalmas teremtő zseni ő, aki a művész küldetéses hitével egy új művészet anyagából az új és mégis örökké ugyanazon ember szobrát gyúrta ki.