Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 4. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő

Elek Artúr: Gellért Oszkár szerzői estje

Több mint két évtizedes költői múlt után először került a közönséggel szemtől-szembe Gellért Oszkár. A könyv a csend országa. Egyszerre abba csak egy fej hajolhat bele s ha kiemelkedik belőle, ami rajta elárulódik: megilletődés, megrázottság, önmagába feledkezettség, könny és láz - mind a csöndnek eleme. Érdekes volt megfigyelni, hogyan hat ez az önmagába elmerülő, a tudat mélyére lesüllyedt költészet hangosra ébresztve, künn a fényes világon. Áhítatos és lelkes közönség hallgatta a Zeneakadémia soraiban, sok olyan ember, ki talán ott kapott róla először fogalmat és sok olyan, kinek az a költészet már magáévá tett élmény volt. A rég ismert verseket pedig kiváló művészek szólaltatták meg. De lehet-e hangosra fokozni Gellért Oszkár költészetét? Azt a minden kacérkodástól és játékosságtól ment puritán költészetet, amely mély férfiérzelemben megfürösztve mintha csak az igazságot keresné? Az a lét legmélyebb problémáit idéző poézist, amelynek minden sorából a valóságnak, a mai életnek, a mi életünknek (és minden elkövetkező életnek) sajátos illata érzik? Nem csilingelő, nem is zenélő költészet az. Ami legművészibb benne, az a tartalomnak - és milyen példátlanul gazdag, milyen sokféle, az életnek mennyi minden árnyalatát feltakaró tartalomnak! - megformálása. Példátlanul nehéz ezeket a költeményeket elszavalni.

Annál nagyobb dicséret jár azoknak a művészeknek, kik a lehetetlennel határos feladatot a legjobban meggyőzték. Kürti Józsefet említem közülük elsőnek. Ez a hatalmas egyéniség nagyszerűen megtelítette önmagával a "Múmia Ozirisz ítélőszéke előtt"-öt, a meggyötört és szenvedő léleknek ezt a megrázó feljajdulását. Egyszerűségével és megható tisztaságával Varsányi Irén is kicsalta a "Feleút" és "Megtérés" mély poézisát. Simonyi Mária lelkendező lendülettel, mely a fájdalmas ujjongásnak volt valami megszelídült változata, mondott el négy költeményt. Pécsi Blanka üde és tiszta hangja megfokozta a gellérti sorok csengését. titkos Ilona zengő, mély hangja finom alkalmazkodással kísérte a "Két összeszorított fogsorod" szenvedélyes és a "Család" játszi poézisát. Ódry Árpád ziháló pátosza és szinte helgelindbergi lélegzetvétele különösen a "Köhögő fiúcska" érzelmi tartalmához illett kitűnően. Somogyi Erzsi kedvesen naiv volt, Hollós Ilona érzelmes és ellágyuló, mindkettőjüknek sok szerencsés hangja és megkapó momentuma volt. A műsor két részét Hammerschlag János nyitotta meg művészi orgonajátékával. Bach E-moll prelúdiumát és fugáját, majd ugyancsak Bachnak két korálelőjátékát adta elő. Bartók Béla is megtisztelte nemes művészetével költőtársa estélyét. II. Elégiáját, utána pedig "Karácsonyi Énekei"-nek második sorozatát játszotta el zongorán. Az ének művészetét Basilides Mária képviselte az estén. Händel "Siroë" című operájának egy áriáját adta elő finoman árnyaló s mégis lendületes művészettel, majd pedig Lányi Viktornak két Gellért-költeményre ("Segíts nekem" és "Régi mezőn") írt, magyar népdaloktól inspirált melódikájú szép és kifejező zenéjű két dalát énekelte.

Az est Osvát Ernő bevezetőjével kezdődött. Gellért Oszkár művészetének jelentőségéről olvasott, nagy gyönyörűségére sok hívének és tisztelőjének, kik modern irodalmunk e mesterének, tanítójának és nevelőjének ritkán megszólaló hangjára olyan izgalommal figyelnek. Felolvasása kevés, de a lényeget megvilágító szóval magyarázta Gellért költészetét és határozta meg helyét újabb költészetünkben.