Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 3. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Hevesy Iván: Jackie Coogan

Csak a Gyermek Jézus népszerűbb, mint ez az amerikai legényke. A földkerekség minden népének, az emberek százmillióinak dédelgetett kedvence ő. többen ismerik, mint Hindenburgot, Lloyd Georgeot és Mussolinit. Esténként Norvégiától a Cape-Townig, Vladivosztoktól Singaporeig és Melbourneig, Gröndlandtól dél-Argentináig becéző, kedveskedő szavak milliárdjai repülnek felé a mozik félhomályos nézőterén, amikor mosolygó arcocskája a friss és csodálkozó gyerekszemekkel megjelenik a vászon fehérségén. Az anyák, amióta ez a kis filmszínész belopta magát egy egész világ szeretetébe, így hízelegnek egymásnak: "Fiacskája olyan bájos, mint Jackie Coogan!" A kisfiúk az ő mozdulatait utánozzák, a kalapgyárosok pedig sokmillió Jackie Coogan-sapkát adtak el.

Az első igazi csodagyereke a színjátszásnak. Ösztönös színészzseni, aki szerepeiben bámulatos, spontán erővel tudja kifejezni a gyermeklélek egész világát. Régebbi darabjainak meséi akármilyen szentimentálisak is voltak néha és akármennyire a közönség olcsó könyveire és olcsó meghatódására pályáztak is, a kis Coogan mindig tökéleteset tudott adni bennük. A kölyök, Fiacskám, A kis csibész, a Twist Olivér és még talán A normandiai fiú is a színjátszás örök szenzációi maradnak. Négyéves korában kezdte karrierjét és rövidesen jött a népszerűség, a vagyon, a körülrajongás. Néhány évig a folyton fokozódó világsiker nem tudta megszédíteni Jackiet: a felvevőgép előtt mindig maradt az üde, naiv gyerek, valódi mosollyal és valódi könnyekkel. Közben azonban nagy baj történt, a Gyermek rájött arra, hogy ő Színész. És a kis Coogan nyolcadik-kilencedig esztendeje a hanyatlás kezdetét jelenti.

A kis király, A kis Robinson és A kis handlé: ez a három film jelenti Jackie Coogan új korszakát. Az ösztönös gyermekség, a spontánság és az öntudatlan gyermeklélek naivitása egyre inkább halványulnak és helyettük egyre inkább elhatalmasodnak azok a tulajdonságok, amelyek az elkapatott csodagyerekeket jellemzik: koraérettség, rafináltság, felnőttmajmolás és az affektált pózok kiszámítottsága.

Talán furcsán hangzik egy 11 éves gyerekről, de őszinte sajnálattal lehet már ma megállapítani, hogy Jackie Coogan igazi alakító ereje a múlté. Szerencse - szerencséje -, hogy a film halhatatlansága megőrizte virágzásának négy esztendejét és a nagy, kerek bádogskatulyákba zárt régi filmtekercsekből akármelyik pillanat új életre támaszthatja fel a régi Jackiet, az igaz, örök gyermeket.