Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 3. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő · / · Osvát Kálmán: Erdélyi elbeszélők

Osvát Kálmán: Erdélyi elbeszélők
Első jelentés az új erdélyi irodalomról
VI.

Nem úgy értem, hogy: nagyon is tudva... Nem konjunktúrás indíttatására gondolok. De! hogy Erdélynek befelé, magafelé fordult fokozottabb figyelme stimulálta Tabéryt, hogy igenis, mesélő kedve szívesen állapodott meg e világérdeklődésre is számottartható, de egyben olyan szüzsénél, melyről érezte, tudta, hogy most és Erdélyben: gyerek ezt hallgatja örömmel, - egymaga ez a tény nem kisebbít sem művészi érdemet, sem művészi élvezetet.

Megvesztegető miniatűr kiadásban (valamely veszettkedvű bihari nyomdász hajnali gesztusa volt) négy gyönyörű Bólyai novellát kaptunk előbb Tabéry Gézától. A címe is szép volt: Kolozsvári Bál.

Már akkor híre járt, e négy novella előtanulmány csak egy elgondolt regényhez. Voltunk, akik aggodalmaskodtunk - csak a négy novellát ahogy láttuk - elég anyag-e a Tabéryé egy Bólyai-regényhez.

Voltunk, akik a kész munkán igazoltnak láttuk aggodalmainkat; aki e művén - Tabéry Géza becsületes műhelyéből kikerülten is - sokalltuk a "regény" jelzést; túlértékelést láttunk benne, hogy a marosmenti s bécsi világ dekoratív korképe és a két Bólyai meg Kemény Anna hármas reliefje - regénynek neveztessék. S még hozzá a feldolgozott anyagban túlteng az anekdótaszerű. Két ilyen nagyszerű, gyötrődő elméből nem elég nekünk: az életrajzi elem.

Anna báróné körül viaskodásban merül ki előttünk a két Bólyai; Farkas, ki Gaussnak volt nagyrabecsült barátja és a Tentamen őrzi nevét, meg János, kit Lobacsevszkij mellé habilitált (rehabilitált) a geometria.

Az apát szereti Anna, Kemény Simon gyönyörű asszonya és amit gyöngédség, vágy, felkínálhat, felkínáltatott Bólyai Farkasnak. Előlegül egy csók a kolozsvári bálban és felhívás - szökésre. Farkas nem akar, nem mer, nem megy Annával Bécsbe. Annában fülik a sértettség és a dac. Utjára magával viszi az inast, kiről eddig is sejtette, hogy nem pusztán a cseléd parancsvárásával lesi mozdulatait. Hát történjék valami, ami fájni fog Bólyainak! A hintó bakján utazó inas kacérsággal ingereltetik. A csukott hintóban Anna, a komorna és - a tizenhatéves ifjabb kocsiba tolakodik. Hallatlan merészsége az asszony testéig ér. János kést ránt, az inasra ront.

Viaskodásban vele, súlyosan megsérül.

A bécsi fogadóban. Eszméletlenül fekszik ifjabb Bólyai. Lázálmában kísérti Anna melle, ahogy kibomlott, mikor az inassal viaskodott.

- Annafa, Annavirág, Annamell.

- Annagyöngy, labdagyöngy.

És meg fog halni János... A doktor is csak legyint... És ő érte...

Egyedül marad vele a hotelszobában. Előző nap hallotta, hogy egyszeri együtthálással haldoklót menteni lehet.

- - - - - - - - - - - - - - - - -

Együtt hevertek összefonódva.

És János, semmiről se tudva, ezen az estén férfi lett. nem látott semmit, csak két fénylő gyöngylabdát égi szépségükben, földi édességükben.

Annamell, Annamell...

Ez az öntudatlan ölelés szabja meg János szexusát. Férfiélete rettenetes gyötrődés lesz - valami rémmel, ki nem elégíthető égő vágyódással, érthetetlen magának másnak; vívásban, minden diszciplínában első katona, kozmikus bátorság, kozmikus elmeműveletek, az Appendix is tőle születik, csak az idegek nem paríroznak, csak a nővel nem bír... egyszer igen, egy lengyel nővel... ott is dulakodás előzi meg az ölelést, az asszony melle kibomlik... akkor igen...

Kalandos élet jön, spandasszinkedések, párbaj egy egész tiszti karral... das amekdotenhafte... azután lekerülés újból Marosvásárhelyre, találkozás az apával, kit gyanúsít, hogy Appendixét ő tartotta dugaszban. irigységből! s eltűrte, hogy Lobacsevszky a párhuzamos elméletével megelőzze... párbaj kettőjük között; jaj, két legszerencsétlenebb, két táncoltatottjai, vagy csak körültáncolói szépséges Teleki Annának.

(Közben évtizedek. Farkas szövi az eltemetett göttingai álmot, sorsfélretaszítottja hogy gyötrődik az erdélyi sárban, rossz drámákat ír, és milyen szép az ég, a csillagos világ, és hogy fénylik még az Anna két szeme...) Anna is hervad. Három elrontott élet kisérti. A két Bólyaié és - a harmadik - az övé. El is pusztul bele, a szíve megáll. Meg abban a pillanatban, amikor helyreállíthatna két életet. Az ifjabb Bólyaiban - talán a veréstől, mit párbajban apjától kapott - homályos sejtelmek tudattá sűrűsödnek. Anna... Anna tudná őt felszabadítani... És megy hozzá, megy szeretni Annát. Meg is találja, előrebukott fejjel, élettelenül.

Formátlan parasztasszony ténfereg a Teleki kastély alatt. A gyerekét szoptatja. Mellét, hogy János jön, restelkedve takarja el.

- Gyere baronesz!

*

Tizenhat aljas évet élt még Domáldon.

Gyerek ezt - ma - hallja örömmel. Mert Bólyai, mert Teleki, mert Erdély. Egyébért is. A "Szarvasbika" lecture-kiválósága nem vitatható. Tabéry elbeszélő művészete háborúelőtti ismerősünk és mi szívesen mutatunk ancien regime-beli társainkra. Köztük elsősorban Tabéry Gézára, kinek - nagyváradiakat általában jellemző, tartalmas, nyershúszamatú előadását örömmel hallgatjuk, bár ebben a regényében nyelvének akaratos szabódezsőisége el-elkedvetlenít.

Témaválasztása, témakezelése: az új erdélyi irodalmi szellem rezultatuma.

Legnagyobb feladatra is bátor szívvel vállalkozni, meg nem állítatni magunkat sok élő s porladó zseni bénító tekintetétől, az új Erdély mindentmerése ez.

És indul Bólyaiak regénye, merész beidegzéssel, bátor első lépésekkel. A kezdetből még minden jó is következhetik. De nem következik. Fejezetek, címekkel, később csak csillaggal elválasztott apró és még apróbb fejezetek követik egymást: képek "abból a világból". Finom miniatűrök váltakoznak, csak összekötő szerepet játszó henye magyarázatokkal. Kellene is a magyarázat, évtizedeket kell összekötni s a Bólyaiak nem élnek ebben a regényben olyan életet, hogy magyarázat nélkül elfogadjuk őket mindig abban az attitude-ben, amelyben a szerző elénk keríti őket.

Érdekes, észrevennivaló könyv mindamellett. Stimulálja az értelmi kíváncsiságot, de alig feszélyez elképzeléseinkben. (Hosszú évtizedek alatt sok minden történhetik; az is, amit Tabéry előad.) Bólyaiakat kutató mély érdeklődésünket nem sokban segíti; de gátakat sem állít neki. Az az érzésünk, hogy nem főképpen arról van szó. nem erről a két Bólyairól.

Az erdélyi könyvsiker azért megvolt, és tart mai napig. Újerdély nem hasonlítgat, nem méricskél. Örül a gazdagságának. A sajtókritika sem szeret örömet rontani. Az önkritika meg keserves kenyér.