Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 2. szám · / · Figyelő · / · Film-figyelő

Hevesy Iván: Mosjoukine hanyatlása

Ivan Mosjoukine-ről mindenki tudja, hogy nem csak a filmszínészet legkiválóbbjainak egyike, hanem éppen olyan kiváló és éppen olyan zseniális filmrendező is. Régebbi munkái, élükön a Volkovval közösen rendezett Finita La Commedia, a filmrendezés pompás és úttörő ereményeit jelentették. Mikor ezek a filmjei megjelentek, úgy látszott, hogy a népbutító amerikai filmekkel szemben a mélyebb és művészi hatásokat kereső európai filmnek Mosjoukine lesz, Abal Gance és a németek mellett, egyik legtöbb reménnyel biztató harcosa. Még tovább is lehet menni: Mosjoukine olyan originális és mélyen filmszerű új stíluslehetőségeket hozott, hogy sokan joggal várhatóak tőle a filmművészet radikális megújhodását és tisztább, magasabb célok felé indulását.

Az elmúlt év termelésével azonban Mosjoukine meglehetős csalódást keltett híveiben. Finita la Commedia óta megjelent munkái a folytonos hanyatlás lépcsőfokait jelzik. Szép asszony, élet... halál... (Les Ombres, qui passent), A Mogul oroszlánja, Mathias Pascal, A szerelem gyermeke (Az élő plakát) és a legutóbb játszott Szerelem a szerelemért című filmek voltak ezek. A két utóbbiban ő maga nem vállalt színészi feladatot és azoknak főszerepeit kitűnő tehetségű partnere, Nathalie Lissenko játszotta.

A filmek sujet-i a Pirandello-regényből átfilmesített Mathias Pascal kivételével szentimentális és rossz értelemben vett romantikus butaságot. De ez talán nem volna a legnagyobb baj, hiszen a mai filmmel szemben a témát illetően legtöbbször kénytelenek vagyunk nagyon szerény igényűek lenni és akármilyen rossz sujet-t megbocsájtani a jó színészi produkció, vagy az ötletes rendezés kedvéért. De a hiba éppen itt van, a Mosjoukine-filmek rendezésében is nagyon hanyatlanak.

Kiderült, hogy a kitűnő művész nem szervesen alakuló, tudatosan művészi programot hozott, hanem csupán csak fel-felbukkanó zseniális ötleteket. Általános mértékkel mérve a Mosjoukine-filmek még mindig határozottan a filmátlag fölé emelkednek és mindegyikben bőven akadnak, játék vagy rendezés szempontjából, figyelemreméltó új értékek. A vezető-szerepet azonban Mosjoukine kétségkívül kiejtette kezéből.