Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 2. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi figyelő

Schöpflin Aladár: Das Kartenhaus
Babits Mihály regénye németül

Impozáns terjedelmű, 460 oldalas német könyv, olyan kiállításban, amilyennel a kiadók azokat a könyveket szokták közrebocsátani, amelyeket komolyan akarnak vétetni s amelyektől nemcsak üzleti, hanem prestige-sikert is várnak. I. M. Spaeth bocsátotta közre Berlinben és Stefan I. Klein fordította, Babits előbbi regényeinek, egész sereg más magyar könyvnek és számtalan novellának gondos és ügyes fordítója, akinél több eredményt senki sem ért el a magyar irodalom német nyelven való ismertetése terén. A könyv még csak most jelent meg, az év végén, fogadtatásáról nem lehet még adat, kíváncsian várjuk, mit fog szólni hozzá a német olvasóközönség és kritika.

Nálunk a kritika nem fogadta a könyvet úgy, ahogy jelentősége szerint kellett volna. Alig vették észre újságát a koncepcióban, azt, ami Babits fölfedezése: hogy a modern városnak egy irodalmilag még nem tárgyalt típusát hozta az irodalomba, a gyökértelen várost, amely máról holnapra épült fel a sívó homokon, egy nagyváros közvetlen közelében, amely elszívja tőle mindazt, ami egy városban szép és jó és csak azt hagyja meg benne, ami sivár üresség, nyers üzletiesség és alacsony bűn. Csak eltorzult emberek élhetnek eltorzult életet egy ilyen városban s torz módon érvényesül benne a tettrekész ambíció, torz véget ér a becsületes karakter. Babits ezt a jellemzően kiválasztott és pontosan megfigyelt alakok egész galériáján demonstrálja s a cselekményt, amely köré a város milieujét fölépíti, ennek a milieunek stílusában alakítja ki: egy detektívregény mezsgyéjét pergeti le, a detektívregények minden kellékével, de a pszichológiai regény pontos és mélyeket feltáró indokolásával.

Babits eddigi német fordításban megjelent könyveinek sikerén kívül nyilván a lelemény és a forma újszerűsége az, ami a német kiadót rábírta ennek a könyvnek ilyen imponáló formában való kiadására. Mert azzal tisztában kell lennünk, a külföldiek csak olyan magyar írások iránt érdeklődnek, melyek olyasvalamit tudnak adni, ami nekik maguknak nincs meg, vagyis amiben számukra felfedezés van. Új gondolat, új milieu, új mese - szóval újszerűen ható invenció. Ha egy mű csak olyat ad, ami nekik maguknak is terem, az nem érdekli őket. A magyar színdaraboknak külföldi térfoglalását is a drámai produkciónak világszerte való lecsappanásán kívül, amely egyre nagyobb deficitet eredményez a folyton növekvő kereslettel szemben, elsősorban az segítette elő, hogy a magyar drámaírók mégis csak mutatnak valami újszerű, a nyugat-európai sablontól eltérő életstílust. Ezt a tanulságot meg kell állapítani most, amikor újra beszélni kezdenek a magyar irodalom külföldi propagálásáról.

Ezenkívül azonban van még valami, amiért különösen örülni kell, hogy Babits regényei a külföldi olvasók elé is kerülnek: a lehető legkedvezőbben reprezentálják a magyar kultúrszínvonalat. Aki a Das Kartenhaus-ot olvassa, az egy olyan írót ismer meg, akinek kultúrája, gondolkodásmódjának emelkedettsége és életelméletének fejlettsége a legjobb európai színvonalon áll s aki a mai világ legjobb szellemeivel él eszmei közösségben. Ez pedig fontos szempont kivált a németeknél, akik nagyon is számításba veszik az írónak az intellektualitását, minden egyéb tulajdonsága mellett. Ezt az igényüket kevés magyar író elégíti ki olyan mértékben, mint Babits s regényének remélhetőleg már csak ezért is sok olvasója lesz.