Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Sipos Iván: A császár szakálla

Sipos Iván: A császár szakálla
IX.

Budapesten azonban megfordult a dolog. Henrik, - most Schlemperl gróf - aki ekkorra kitapasztalta az ellenőrzés fortélyait, egy reggel - az előírt tíz óra helyett már hétkor felébredt. Körülötte mindenki aludt még. A herceg, a gróf, a kamarás, a professzor, sőt a detektívek is nyugodt lelkiismerettel szundikáltak szobáikban. A Császár mosolyogva és frissen magára kapkodta ruháit, aztán az íróasztalhoz ült és határozott vonásokkal vetette papírra császári parancsát:

"A herceg, gróf, kamarás és professzor program szerint tovább utaznak, úgy mint eddig: inkognitóban, de mindent sejtető detektív- és őrség-kísérettel. Mintha velük lennék. Megtiltom, hogy távozásomról bárkinek, - akár az Udvarnak is jelentést tegyenek. Ha idegeim állapota megengedi, visszatérek társaságukba. De csakis a - remélhetőleg közeli - teljes gyógyulásom után. A herceg és professzor ügyességére bízom a kedvező és nekem semmi körülmények között, semmilyen formában nem kellemetlenkedő megoldást. Henrik."

Mikor készen volt, megtörölte tintától foltos ujjait és könnyedén, nesztelenül, mint egy szellem, elhagyta a szobáját.

Húsz perc múlva felismerhetetlenségig elváltozva - csupasz arccal, bajusz és szakáll nélkül! - sétált le a lépcsőkön. Még csak a portással sem találkozott, ámbár megállt a portásfülke előtt, melynek asztalán furcsa, vékony könyvecskére lett figyelmes. Útlevél volt, Langfelder Ernő prágai lakos, magánhivatalnok nevére kiállítva.

- Isten tudja, hátha még hasznát vehetem? - gondolta a Császár, miközben szórakozottan zsebébe süllyesztette az okmányt.