Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Sipos Iván: A császár szakálla
Kizárólag bátyjától, a Régenstől búcsúzott.
- Bátyám - mondta neki az etikettben előírt kötelező formaságok után - rendkívül fontos kérdésben szeretném tanácsodat hallani. Arról van ugyanis szó, hogy az én gyógyulásomhoz, amit Isten mielőbb megadjon, elsősorban tökéletes inkognitóra van szükségem.
- Úgy van! - bólintott komolyan a Régens.
- Nem gondolod-e, hogy világszerte ismert, jellegzetes szakállam megfoszt inkognitómtól? Jól tudod, hogy a merényletek lehetősége sincs túlságosan távol tőlem... Mi a véleményed, nem kellene lenyírnom a szakállamat erre az útra?
- Felség!... Ez Istenkáromlás! Hogy is juthatott eszedbe ilyen szörnyűség? - riadt fel a Régens. - Nem ismered családi hagyományainkat? Láttál-e Cadürelt - szakáll nélkül?! Ezerkétszázhuszonhat éves hagyományt csúfolnál meg e profán gondolat valóraváltásával, Felség.
Henrik keresztet vetett szent félelemmel. Mert a Cadüreleknek családi törvényei előírták a legszigorúbb vallásosságot is...
- Ilyen körülmények közt nem is gondolok rá, Bátyám! - mondotta komolyan. És elutazott.
Bécs volt az első állomásuk. Ezután Budapest, Konstatinápoly, Kairó kellett következzen: így állapította meg az Udvar a programot, melynek szentsége első hetekben tényleg sértetlenül ragyogott az etikett olimpusi csúcsain...