Nyugat · / · 1926 · / · 1926. 1. szám · / · Sipos Iván: A császár szakálla

Sipos Iván: A császár szakálla
VIII.

Kizárólag bátyjától, a Régenstől búcsúzott.

- Bátyám - mondta neki az etikettben előírt kötelező formaságok után - rendkívül fontos kérdésben szeretném tanácsodat hallani. Arról van ugyanis szó, hogy az én gyógyulásomhoz, amit Isten mielőbb megadjon, elsősorban tökéletes inkognitóra van szükségem.

- Úgy van! - bólintott komolyan a Régens.

- Nem gondolod-e, hogy világszerte ismert, jellegzetes szakállam megfoszt inkognitómtól? Jól tudod, hogy a merényletek lehetősége sincs túlságosan távol tőlem... Mi a véleményed, nem kellene lenyírnom a szakállamat erre az útra?

- Felség!... Ez Istenkáromlás! Hogy is juthatott eszedbe ilyen szörnyűség? - riadt fel a Régens. - Nem ismered családi hagyományainkat? Láttál-e Cadürelt - szakáll nélkül?! Ezerkétszázhuszonhat éves hagyományt csúfolnál meg e profán gondolat valóraváltásával, Felség.

Henrik keresztet vetett szent félelemmel. Mert a Cadüreleknek családi törvényei előírták a legszigorúbb vallásosságot is...

- Ilyen körülmények közt nem is gondolok rá, Bátyám! - mondotta komolyan. És elutazott.

Bécs volt az első állomásuk. Ezután Budapest, Konstatinápoly, Kairó kellett következzen: így állapította meg az Udvar a programot, melynek szentsége első hetekben tényleg sértetlenül ragyogott az etikett olimpusi csúcsain...