Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 20. szám · / · Figyelő · / · Irodalmi Figyelő

Lambrecht Kálmán: A növények lelke
- Francé védelmében -

Néhány nappal azután, hogy Raoul Francé egyik legszebb munkájának (Die Welt der Pflanze) magyar kiadása megjelent, találkoztam Karinthy Frigyessel, aki azzal fogadott, hogy végig olvasta a könyvet s mindössze egyetlen nóvumot talált benne: azt, hogy bizonyos alsórendű rákok helyzetérző szervét, a statocystákat mágneses vasreszelékkel meg lehet téveszteni.

Ez a találkozásunk és beszélgetésünk jutott eszembe, amikor elolvastam Karinthynak Francé könyvéről a Nyugat múlt számában megjelent reflexióit. S ha nem jutott volna eszembe, mégsem tudtam volna érteni Karinthy kritikáját.

Karinthy Frigyes, akinek egyetemes érdeklődése a "valóság nagy regényét", a természettudományokat sem hagyja figyelmen kívül, adatokat, igazságokat, törvényeket keres és meg is írja: "szinte szeretné az ember, ha a reflexiók helyett is adatokat kapna."

Francé nem adatokra, vagy helyesebben szólva, nem csak adatokra vet súlyt, az ő kezén az adat csupán arra való, hogy megvilágítsa a szerves és szervetlen világnak azokat a nagy összefüggéseit, amelyeket úgy, mint Francé, eddig senki meg nem látott.

Kérdezze csak meg Karinthy az ex asse botanikusokat, céhbelinek vallják-e francét? Nem, a specialisták sohasem láttak kollégát Francében, akinek talán ez a legnagyobb erőssége. Éppen mert túlnőtt a "szakember" szűk keretein, azért tudott egyetemes összefüggéseket meglátni, azért nem merül el az adatok tömkelegében, s ezrét emelkedik a modern természetfilozófia legmagasabb régióiba.

Akit több adat érdekel, az lapozza végig Francé négykötetes opus magnumát (Das Leben der Pflanze,) amelynek a Die Welt der Planze csupán sűrített lényegét adja.

Karinthy Frigyest is arra kérem, forduljon - ha adatok érdeklik - ehhez a botanikai adattárhoz. Akit azonban a növény lelke érdekel - amelyet Francé ismert fel és vitt be a köztudatba - az a maga teljességében, egész színpompájában és kábító illatárjában megtalálja Francé szóban forgó munkájában.

És még egyre kérem Karinthy Frigyest. Nem mérje Francét, még gondolatban sem, Bölschéhez.

Bölsche írói invenciói hiányában fordult a természettudományok népszerűsítése felé, mások megfigyeléseit transzponálja hol lapos, hol dagályos, de csaknem mindig fecsegő írásművekké. Nincs egyetlen eredeti megfigyelése, egyetlen önálló gondolata, és meglátása.

Francé túlnyomólag a maga megfigyeléseit dolgozza fel s ha másokból merít, azt is a lángelme áthasonlító erejével teszi. Maga is elmélyedő búvár, akinek mélyenszántó filozófiai hajlama világirodalmi mértékkel mérhető, stílussal párosult. Ha ez talán elsikkadt is A növények élete magyar kiadásában, Francé eredeti szövegének minden sorában ott ragyog.

Nem Karinthy az egyetlen, akivel Francé könyvéről beszéltem, de kivétel nélkül mindenki őszintén bevallotta, hogy élményt jelentett számára ez a könyv.

Ha Karinthy Frigyes még egyszer kezébe venné Francé könyvét s abban nemcsak adatokat, nemcsak nóvumokat keresne, hiszem, ő is osztályosa lenne annak az élménynek, amely a sorok írójában eltörölhetetlen emlék marad.