Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 19. szám · / · Tersánszky J. Jenő: A vízbefúlt csizmája

Tersánszky J. Jenő: A vízbefúlt csizmája
5. jelenet.

(Voltak és Gányó meg Köcsögi hangja kintről.)

Gányó-Köcsögi (össze-vissza harsányan): Andris, hé! Merre vagy? Hát nem hallod? Héhé, Andris. (Csendesebben.) Hát merre lehet ez? (Harsányan.) Andris, haj te, héj! (Közelebbről.) Nincs, na nincs sehol. De akkor merre lehet ez?

Gányó (egészen az ablak alatt): Csak nem ment át a kompon? Hiszen azt mondta, itt marad.

Köcsögi: Hogy ment volna, ha itt a csizmája?

Gányó: Igaz az! De hát akkor hol lehet?

Köcsögi: Csak nem bukott bele a vízbe?

Gyányó: (kis szünet): Azt pedig kétszer se mondja, hallja, mert még az is meglehet, ha egyszer nem szól.

Köcsögi: Na ez már nagy dolog volna tőle!

Gányó: De még az is kitelik tőle, amilyen fuzsitus. Olyan volt mindig.

Andris (bent): Az öreg apád! (Vihognak.)

Köcsögi (az Andris hangjára): Ha! Hiszen itt még fenn vannak a révésznél. Be kellene szólni, nem látták-e Andrist.

Gányó: Hát szóljunk be. (Megveri kívülről az ablak keresztfáját s felkapaszkodik rá, úgy be): Hé, Bürkés! Hallja csak, hé! Nem hallja, Bürkés? Megint részeg talán kend? Fel a büdöst, hét!

Lidi: (mérgesen az ablakhoz megy): Mi a rossz nyavalya leli kendeket? Felverik az uramat! Mit ordítanak?

Köcsögi: Abban járunk talán éppen!

Gányó: Abba ám! Maga az, húgomasszony? Mondja csak, nem látta erre Góri Andrist? Idejött fürödni. De nem találjuk.

Lidi: Hát hogyan legyen ott valaki, ahol nincsen?

Köcsögi: De ha itt leltük a csizmáját.

Lidi: Nahát, én tegyem bele maguknak őt a csizmájába, ha nem találják benne?

Gányó: Ne csak ne komázzon. Isten őrizzen, hogy a vízbe kárhozott volna. És aztán nekem egy csikóm ára bánja.

Lidi: Hát aztán mi közünk legyen nekünk ahhoz.

Gányó: Nahát csak azért van itt a révész, hogy el ne nézze, ha egy lélek itt vész a vízbe. Költse csak fel az urát, ha alszik.

Lidi: Nocsak itt nem volt semmiféle Andrisuk. Menjenek innét útjukra!

Gányó (az ablakra nyújtja a csizmát): Hát már csak ha itt a csizmája, azt el nem hagyj a világba. Nézze csak meg.

Lidi: (Andris intésére kinyúl a csizma után s beveszi, miközben mondja): Hát akkor is, ha az övé, itt maradhat, majd eljön érte. Maguk meg jobb, ha nem zavargatnak tovább.

Gányó: Az nem úgy van. Ki vigyáz itt a víznél, ha nem a révész? Vele hadd beszéljünk. Nyissa ki csak az ajtót. (Vissza Köcsöginek): Gyerünk csak, koma, kerüljünk befelé. (Jönnek az udvar felől.)

Lidi (rémülten): Na ni, még bejönnek.

Andris (forog): Ujj, az istenegerüket! Még itt lepnek! Hova bújok itt? (Szerteszét kapkodja fejét.)

Lidi (forog): Hogy a hoppáré jöjjön rájuk.

Andris: Add a csizmámat. (Elkapja.) Ugorjak már ki, míg rajtunk nem rontanak itt uradostól együtt.

Lidi (visszatartja az ablaknál s kinéz előbb): Jézus Mária, észre ne vegyenek!

Andris: Dehogy vesznek. (Már ugrik.)

Lidi (Fejéhez kapkodva): Nahát ilyen kalamajka!

Andris: ( már az ablakon kívülről): Elbújok itt a kazalban, míg eltisztulnak. (El.)