Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Buday Dezső: Jókai lelke

Buday Dezső: Jókai lelke [+]
Az idegen népeket

Jókai, aki alig mozdult ki hazulról, nem nagyon ismerte. Belsejükbe nem látott be, bennük csak a külsőt, az egzotikumot vette észre. Az ő németje mindig nehézkes, az ő franciája mindig udvarias, az ő angolja mindig flegmatikus, az ő tótjai mindig komikusak, de jóakaratúak (Tallérosi Zebulon a Kőszívű ember fiaiban, Frányó, a kanalas tót a Gazdag szegényekben). Sokat ír a misztikus oroszokról is, de csak a fatalizmusukat veszi észre. Szereti a lengyeleket és a lengyel nála mindig a szabadságharcos mártír.

Szereti kisebb elbeszéléseiben megírni a híres szabadságszerető népek végső küzdelmeit, a dalmaták, majd az uskókét (Egy játékos, aki nyer), aztán a svédeket, a cigányországbeliekét, a bogumilokét és varángokét (Három márványfej).

Szereti leírni az 1863-i nagy ínséges esztendőt (Szerelem bolondjai, Régi jó táblabírák). Vagy a nagy árvizet (Kárpáthy Zoltán, Új földesúr, Gazdag szegények, Szabadság a hó alatt), Néva kiáradását (Szabadság a hó alatt, Jövő század regénye), az Etna kitörését (Rákóczi fia).

 

[+] E tanulmány szerzője unokabátyám, dr. Buday Dezső egyetemi magántanár, kecskeméti jogakadémiai tanár (ki 1919-ben tragikus halált halt), jogtudományi művei mellett a szépirodalommal is foglalkozott. Sokan lesznek még, akik emlékeznek Hungaricus néven kiadott regényére (A szenvedő ember) s a Nyugatban megjelent nagy költeményére (Orgonazúgás). Jókai-cikkét a forradalom alatt juttatta a Nyugat szerkesztőségéhez s abban az időben technikai és egyéb okok gátolták kiadását. Kegyeletes kötelességet vélünk teljesíteni, mikor a Jókai-jubileum alkalmával közzétesszük.
Babits Mihály