Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 5-6. szám · / · Füst Milán: Ákoska
Krisztina (idős leány - benyit): Jó estét... Mi van? Miért sír ez a gyerek...
Braunné (lázasan): Az Isten áldjon, Tini... Ez az ember elment... És a gyerek halálra sírja magát... Még frászt kap... Fuss utána! - Hamar!
Ákoska (ezalatt csendesen sír.)
Krisztina (indul): A lépcsőházban?... Ott nem láttam.
Braunné: Várj csak... (Lázasan kotor a mellén. Kiveszi a csomót. Kibogzozza. - Közben): De előbb menj ide szembe a Nováknéhoz... Nem hagyhatom itt ezt a gyereket. - Ez a fehérvarróné... Itt van négy forint ötven... Adja vissza azt az órát... Az Isten verje meg... Ne még két forint rá - de szaladj... hat ötven - azt hagyod ott...
Krisztina (veszi a pénzt - szalad): Tüstént! (Kimegy.)
Braunné: Úristen - a lábaim... (Szünet. - Fülel. halkan): Ákoska...
Ákoska (nyöszörög.)
Braunné (Szíve hangján): Aludjál, édes virágszálam... (Ebben a pillanatban kintről tompa zuhanást lehet hallani. A lámpa üvege csörren.)
Braunné (aléltan): Jézus Úristen... (Szünet. - Kirohan az ajtón. - Hosszabb szünet.)
Ákoska (álmosan nyöszörög.)