Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 3-4. szám · / · Szilágyi Géza: Lírai impressziók

Szilágyi Géza: Lírai impressziók
Füst Milánról, az emberről és a költőről - A Boldogtalanok felújítása alkalmából -
III.

Ha Füst Milán szent mániája-termette eddigi munkásságának summáját lemérem: nem csekély súly van a mérlegen.

Kevés magyar versből hallom ki úgy a szigorú Végzet lépéseinek olykor fenséges, olykor aljas döngését, mint Füstnek szinte a végtelenbe belekiáltó verssoraiból. Ezeket a verseket, mert a megszokottság hosszmértékét meghaladják, még ma is megcsúfolja az értelmetlenség.

Kevés magyar novellaíró mert és, ami még a merésnél is többet jelent, tudott összezúzódás nélkül oly pokolmélynyire lebukni az emberi lélek bűntermő alvilágába, mint Füst Milán tette (heroikus erőfeszítését művészi könnyedség mögé rejtve) a "Nevetők“ című novellában. Ennek a történetnek lélektani trouvaille-jait a modern pszichológia atyamestere, Freud professzor is tapssal fogadná. A magyar kritika egy spanyol grand gőgös közönyével némán haladt el a kis mestermű mellett.

A terror lélek-aljai indítékait és a terror keltette félelemnek szinte az üldözési mániával ikertestvér, de mégis reálisabb okú szorongását magyar nyelven senki sem döbbentette annyira szívünkbe és idegeinkbe, mint Füst Milán "Advent“ című regényében. Talán már tódítok, ha azt mondom, hogy három szűkszavú ismertetés figyelmeztette rá az olvasót.

Amikből eddig csak fukarul megszabott töredékeket bocsátott elénk, "Egy ember élete“ című naplószerű önéletrajzi vallomásai párjukat ritkító emberi dokumentumok: a legvégletesebb ön-viviszekciónak, a legteljesebb lelki lemeztelenítésnek, a legkíméletlenebb exhibicionizmusnak, a gyilkos és öngyilkos őszinteségnek magyar földön eddig példátlan jellembeli és művészeti bátorságú próbatételei. Mintha a Csendes-óceán valamely elhagyott szigetén estek volna meg, akkora volt itt a visszhangjuk...

Valamennyi művében - lírában, novellában, regényben egyaránt - Füst Milán a csak legnehezebben fölfedezhető, többnyire a tudattalanban megbúvó képzetek, érzések és törekvések erőskezű tettenérője, gyors leleplezője és a tudat napvilágába költöztetője. Munkája szükségszerűen verejtékes, munkájának eredménye verejtéktelenül tisztán művészi. Ha norvégból fordítanák írásait magyarra, a kiadói reklám joggal olyan nem közönséges művésznek mondaná, aki egyre nagyobb igényeket támaszt magával szemben és mindjobban ki is elégíti ezeket a kényes igényeket. Nálunk azonban, ahol az érvényesülés művészete gyakran sokszorosan pótolja minden egyéb művészet teljes hiányát is, a jobbik esetben agyonhallgatják, a rosszabbikban három félig gúnyos, félig vállveregető sorral intézik el Füst Milánt. Vannak szép leányok, akik - a boldogságot megtagadó isten tudja, miért - sosem mennek férjhez. Vannak magasrendű írók, akik - az elismerést megtagadó emberek tudják, miért - sosem ülhetnek igazi nászt a sikerrel. Úgy látszik, végzet dolga.