Nyugat · / · 1925 · / · 1925. 2. szám · / · Kis antológia

Kis antológia
Bányai Kornél: Vasénekű testvéreim!

Virágba fénybe torzuló nagy síron zokogunk ez a Magyar Alföld
tengert sírtak az egek véres csillagok vándorolnak.
Napfolt se sötétebb ha szólunk örök éjből varrt gyászlobogó.
Testvéreim mélybe csókoló szavak szeretői mégis mi vagyunk e tájon
kikben vasdalokba hömpölyög a holnap!

Vagyunk és élünk ki itt ki amott zugokban csontig fájunk
nincs kenyerünk nincsen tüzünk és rohanunk kongó pusztákba verve.
Bank szerkesztőség iskola kaszárnya boltok börtönök
nyelvünkön acélsziklák kik szólni jöttünk bátrak völgyeket
hurcolni ércekkel tömött szabad hegyekre.

Ágyú sírt dajkadalt földrengés ringatott hadifogság csörömpölt
zörgött kezünkön Szibéria Murmánvasút rombolt maró savakkal.
Forradalom és ellenforradalom mi kell még emberrengés
csak mi láttuk itt a felszakadt mély frissen ütő erét csak mi jöhetünk
követ kőre rakni tettekkel és szavakkal.

Vasénekű Testvérem szivem szorítom kezetekbe arcok
röpülnek a levegőben világba élet új irama vágott!
Lábunkon ős rögök porával mindenütt földönfutók mire várunk,
Előre!! A roskadó keresztes sírhalom fölött vasénekekkel
hirdessük az első tündöklő délibábot!