Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 24. szám

Marconnay Tibor: Tavasz előtt

Havas palástjukkal a kevély kertek
s a koronás fák állnak merevedve
s a jégzománcokon is átderengenek
most már a friss rügyek és messze zengve

roppan a jég. Lehullanak a bilincsek
és nemsokára enyhe nap melenget
minden rögöt; kisarjadnak a kincsek
miknek már nem árthatnak fagyos "Szentek."

Csak addig virágomat lugasomban
ne bántsa fagy. Védelmezd földem öble!
Tenéked hintem el magvát örökre.

Fölötted a kemény tél összeroppan,
hajnal virága harmatos szivemben
s most már csak a tavasz vár szárnyaszegetten.