Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 21-22. szám

Steier Lajos: Görgei és Kossuth ismeretlen levelei

A gyűlölködő elfogultságon kívül jelentős tárgyi okai is voltak annak, hogy a magyar szabadságharc eseményeinek egy része nem áll tiszta világításban az utókor előtt. Különösen Görgei és Kossuth viszonyában mutatkoztak zavaros megállapítások, meg homályos rések is nem egy döntő esemény pertraktálása körül.

De most végre ki lehet egészíteni a csonka dokumentumokat: a levélváltások eltűnt részei, fontos feleletek, nagysúlyú jelentések hosszú sora is előkerül.

Az önvédelmi harc legválságosabb óráiban egész csapat kém bujkált Pesten és Debrecenben. Amikor pedig Windischgraetz bevonult Budára, női és férfi spionok egész raja szimatolt mindenfelé. Sikerült megtudniuk, hogy Kossuth és Szemere iratait a Fő utca egyik házában falazták el, továbbá Kossuth pincéjébe rejtették. Olyan ember árulta el, aki később a Madách-birtok vadászlakába elbujtatott Rákóczy Jánost, Kossuth titkárát is "föladta". Kiváló magyar nemesi családból származott, és unokája tekintélyes szerepvivője kultúrális életünknek, ezért nem publikáljuk itt a nevét. Mentsége az, hogy egy csinos bécsi nő csábítására, delíriumos állapotban bökte ki a budai rejtekhelyet.

Több mint hatezer Kossuth-aktát találtak ott az osztrákok, és Bach belügyminiszter intézkedésére fölvitték Bécsbe. Az országos honvédelmi bizottmánynak tizenötezer, Szemerének kilencezer aktáját találták meg.

Tábori Kornél négy esztendővel ezelőtt, amikor a bécsi levéltárban kutatott, átnézte az akták egy részét. Azelőtt soha senki nem juthatott hozzájuk, és jellemző, hogy a legkitűnőbb ajánlattal fölszerelt Wertheimer Ede tanár, amikor az öregebb Andrássy gróf életrajzán dolgozott, szintén nem kapott engedélyt a geheim-jelzésű iratok átvizsgálására. Még a régi Informations Protocoll-ok, vagyis a kamarilla, hivatalos nevén: a Staatsconferenz jegyzőkönyveinek "kényes" részét sem kaphatta meg. A Kossuth-aktákat pedig egészen külön kezelték. Tábori ezekből pár éve, mindjárt a levéltári anyag felszabadításakor publikált egy csomót, de ez csak szerény mutatvány volt, hisz túlnyomó részük nem is a Staatsarchivban van, hanem a Kriegsarchivban, ahol most valamennyit Steier Lajos történetíró fedezte föl.

Éveken át dolgozott mind a két levéltárban. Eközben találta meg Beniczky Lajosnak, a máig rejtelmes módon elpusztított kormánybiztosnak emlékiratát, amelyet majdnem ezeroldalas könyvben adott ki a Magyar Történelmi Társulat. A szláv kérdésről és speciálisan a felvidéki mozgalmakról Steier körülbelül ötven íves nagy munkát írt. Nemsokára meg fog jelenni "Görgei és Kossuth" című könyve (Genius-kiadás), és ennek anyagából engedett át közlés végett a Nyugat-nak. A felfedezett akták és adatok egy másik csoportját "Az 1848-i debreceni trónfosztás előzményei és következményei", harmadik csoportját pedig "Haynau és Paskievics" c. munkájában fogja közzétenni.

Alább a téli hadjárat legszomorúbb auspiciumai közt írt leveleket közöljük a dús anyagból, Steier Lajos magyarázó jegyzeteivel.

*

Kossuth dec. 26-án kelt következő levelét Görgei Bábolna és Nagyigmánd között kapta kézhez:

"Görgey Tábornok úrnak.

Pest, dec. 26-án hajnalban.

Szentgotthárdról dec. 23-áról vett tudósítás szerint az ellenség beütött Vas megyébe, s magát Murai Szombat felé veszi, 10 000 ember, 3500 rongyos horvát nép, két röppentyűtelep s 24-36 ágyú.

Tehát ismét vége egy virágzó, jó szellemű megyének, ahonnan még 3000 embernél több újoncot kaptunk volna s akármennyi lovat.

Sőt, hírlik, hogy a Dráván át Somogyba is betört volna. Ha még nem történt volna - megtörténik -, és ez is és általa is elvész, és jöhet az ellenség akár Pestig, mert minden betörés ellenébe új sereget nem teremthetünk.

Ebből is világos, hogy Tábornok úr tegnapi levelében írott, azon nézete "hogy nem tehet semmit, mint bevárni az ellenséget s akkor verekedni", egyáltalában tarthatatlan nézet.

Midőn az ellenség erejét felosztva 11 oldalról támad csak azért, hogy erőnket szerteoszlassa, akkor nem lehet azon taktikát követnünk, hogy a vetett hálóba belemenjünk, s szétoszlatott erővel, mindenütt leonidasi harcot víva, mindenütt megveressünk - hanem koncentrálni kell az erőt, s verni egy ponton.

Most ez annyival inkább áll, mert ha Ön Győrben marad, a vasi, soproni, mosonyi seregek egyesülni fognak, s csak akkor támadják meg Önt Győrnél, miután egyesültek, vagy pedig Ön Windischgrätz-cel Győr táján farkasszemet néz, várja az ellenséget, de Windischgrätz nem jő, hanem még levitt segítséget a Vasba betört sereghez, és ez gyönyörűen masírozik Pest felé - és ha ennek meggátlására Perczel lefelé vonul - akkor megtámadják őt külön -, Önt külön és itt is, ott is megverik.

Ön iránt én s az ország határtalan bizalommal vagyunk - de ezen bizalom nem azt kívánja Öntől, hogy leonidasi harcot haljon -, mert ez Önnek örök dicsőség volna ugyan, de a hazának halál, mert Önnek leonidasi halála miatt nem menne vissza Windischgrätz, mint a Persa - Ön leonidasi halála nem adna módot új sereget teremteni, mint a görögök teremtettek -, a haza elveszne.

Láthatja Ön a körülményekből, hogy minden ok (egyet kivéve), mit Ön a rossz öltözetből, Ottinger beszédéből stb., levon, a körülmények kényszerűsége előtt meg nem állhat, mert vagy egyesül a somogyi, vasi, soproni, mosonyi ellenség, s akkor Ön nem bírhat vele, vagy hiába várja Győrnél az ellenséget - míg Ön ott várja, más oldalon elfoglalja a hazát.

Mondám - egy okot kivéve -, ti. hogy a serege gyenge. Ezen egy ok áll. De épp ezért mondám mindig, s mondom most is: "koncentrálni minden erőt s koncentrált erővel támadni és győzni" - ha ez megvan, megint koncentrált erővel támadunk másutt s győzünk, csak így s másképp nem.

Engedje például felhoznom a nagyszombati, dicsően szomorú esetet. Ön meg volt győződve, hogy Pozsony csak addig tarthatja magát, míg Nádas, Nagyszombat mienk - Nádas elveszett s Ön elküldé Guyont, hogy tartsa Nagyszombatot, visszahozván Szeredről az 1700 embert - míg a pozsonyi sereg retirál Szerdahely felé. - Én is elküldöttem volna Guyont a szeredi kis brigádát visszahozni - de a pozsonyi sereget nem Szerdahelynek retiráltattam volna, hanem elküldtem volna Nagyszombatnak - s ez balról, Guyon a maga hőseivel jobbról megtámadva az ellenséget - mivé lett volna Simunich? -, Istenemre mondom, Nagyszombat el nem esett volna, s Ön újra megszállhatta volna Pozsonyt, vagy ha nem, vethetett volna 10 000 embert a bal partról a jobb partra.

Erőkoncentráció - erőkoncentráció -, tisztelt kedves Barátom. - Fontoljon meg minden körülményt, az egész haza körülményeit, s aztán cselekedjék belátása szerint -, s higgyen nekem, a védvonal tartogatásával végre is oda jutunk, hogy mindig kisebb körbe szorítanak - s erőnket koncentrálni leszünk kénytelenek -, mert összeszorítottak, de már késő lesz, mert az ellenség egyesülve lesz.

A védvonal tartogatás elvét követte Kiss a Bánátban, mindig győzött s mit nyert? Semmit - örökké vesztett tért -, s most ott áll, hogy négy batalliont a Parendorf-Pozsonyi retiráda miatt tőle elvettem - s többi serege, sőt még a Maros vonala is veszélyben van.

Hasonló taktikát követtek a bécsi vezérek - s mire jutottunk vele.

Perczel ellenben mindig támadott - még be-becsapott Styriába is -, és recuperálta a Muraközt, és tiszta volt az egész Dráva-vonal.

Most felhívtuk - de ha együttesen nem támadnak, Önök felszívásával az ország van feladva.

Tehát gyenge Ön serege? Számítsunk:

Ön azt írja, van 13 400 ember

A bal parton, a komáromi tegnapelőtti Standausweist mondják, 20 000 ember

(kell is ennyinek lennie a trencséni detachementen kívül, mert Ön összes serege már 30 000-re emelkedett volt, s ehhez jön a komáromi besatzung úm. a 15. s 37. batallion.)

Perczel két brigádája 6000 ember, 16 ágyú

összes 39 400 ember, 16 ágyú

nem tudom mennyi.

Hagyjon Ön Komáromban 5000 embert.

Komáromon kívül Observations Corps 3000 embert - a többit vonja magához, lesz egy testben 30 000 embere. - Ágyút nem tudom - de Komáromból ez is kerül, nevezetesen egy batteria 12 fontos is. - Ez nem gyenge erő, ezzel lehet támadni.

A Balaton táján marad még observatióra Szekulics 3 batallionnal.

Vác-Esztergom tájára vetek holnapután 2 batallion, 2 escadron, 2 kompánia utász, egy batteriából álló sereget, mely maga körül gyűjti a nógrádi, esztergomi, honti mozgó csapatokat, s minden átkelési pozíciókat - Szottfried őrnagy derék pionírjaival oly állapotba teszi, hogy az ellenséget napokig tartóztathassa.

A budai oldalon pedig Bicske táján 5-6 nap alatt lesz vagy 8000 reserve sereg, közte két diviso huszár és 3 batteria - ezt, ha a bal parton baj közelg, vethetjük balra -, ha Vasból jön - Szekulicsot felveszi magában -, ha Ön vesztene, Önt erősítendi. - Mészáros pedig 28-án Schlick ellen megkezdi az offenzívát.

Azért tehát minden csak attól függ, hogy Ön a bal partról 10-12 000 embert, s ágyúkat magához vonva - gyorsan előre nyomuljon, s ha megveri az ellenséget, használja fel a kedvező percet -, ha nem veri meg, recognoscírozza magát Győrre. - Így a haza mentve lehet.

Másként nem.

Az Istenért, vegye fontolóra a körülményeket. - Az idő lanyha - havazni kezd lassan -, ha nagy hó esik, majd késő lesz, s az ellenség háborítlan lassú marsokban egyesül, miután 7 nagy vármegyét magáévá tett.

Bocsásson meg aggódó lelkemnek hosszas írásomért, barátja

Kossuth."

December 27-én vett tudomást Kossuth Görgey szándékáról, hogy Győrt elhagyja és Bánhidára vonul. A kétségbeesés és aggodalom fohászkodó kifakadásai jellemzik e levelet, melyet ismét az a biztatás zár be, hogyha még egy hétig tartja magát Görgey, akkor egy 12 000 főnyi tartaléksereg állt volna rendelkezésére, ugyanezt mondta Kossuth tíz nappal előbb is. Görgey további kitartása egyedül Windischgraetz mozdulataitól függött, és ámbár tíz nap elmúlt: az ígért sereg mégsem állt rendelkezésére, ami legjobban igazolja, mennyire értékelhette Görgey ez ígéreteket. A levélben Kossuth Perczelért és a fővárosért aggódik, mintha sejtette volna, hogy itt baj lesz. A fővárost már ekkor elveszettnek látta, és nem értette, hogy miért vonul Bánhida felé, holott a vértesi pozíciókat, melyek nevetségesen gyengéknek bizonyultak, az OHB készítette. A vértesi hegyeknek nevezett dombvidék nem volt alkalmas pozícióvállalásra, ezért Felsőgallán át Bicskére vonult, míg Perczel, akit Görgey Csányi útján egyesülésre szólította fel, a sárkányi előnyös pozícióból Moóron át Lovasberény és Martonvásár felé akart igyekezni, hogy Görgey balszárnyához csatlakozzék. Ezen időközben Görgey még néhány levelet kapott Kossuthtól, melyek egy csata elfogadására biztatják, ami azonban a Perczel által elhirtelenkedve vállalt moóri ütközet miatt lehetetlenné vált.

Kossuth december 27-i levele, melyet fentebb említettem, így szól:

"Pest, december 27. 1848.

Görgey Tábornok úrnak!

El akarja Ön Győrt hagyni? ütközet nélkül? és Bánhidára vonulni? - Bánhidára? - elhagyja Ön a Bakonynak oldalt fedező roppant segítségét - elhagyja Perczelt, aki segítségére jön! és - Istenért! nyitva hagyja a Bécs-Győr-Pesti utat, hogy fütyörészve sétálhasson rajta az ellenség Pestre, elhagyja Győrt, el a Szőnynél készített sáncokat - nyitva hagyja az ellenségnek Mosonyból, Sopronból, Vasból egyesülését, decouvrírozza a fővárost, mert Bánhidáról azt nem védheti, mert fütyülve jöhet a gönyüi úton Budáig az ellenség, míg Ön a Mészáros útra vonul, hol az ellenség bizony nem keresi fel. Perczelt kiteszi annak, hogy az ellenség őt elvágja, ahelyett, hogy Ön szemközt, Perczel oldalt támadná meg őt - megengedi, hogy az ellenség erejét koncentrálhassa, s Önt, ki az elkülönözött ellenséget hitem szerint megverhetné, vagy megverhette volna - koncentrált erejével agyonnyomhassa...

Mindenható Isten! Mi lesz ebből!

S még csak azt sem mondja egy szóval is, hogy mit akar hát tenni? Mi célja, mi szándéka van? Hogy tudjuk itt magunkat mihez tartani. Feladjuk-e kardvágás nélkül az országot, vagy mi történik?

Az Isten szerelméért! Önnek kezében van az ország sorsa. Fontolja meg jól, s írja meg, hogy mit akar.

Perczellel mi történik? - Ha Ön... a vele való egyesüléstől, őt kiteszi az ellenség egész erejének!

Mindig mondtam, húzzon magához a bal partról minden erőt, kivévén Komárom 4-5000 főnyi besatzungját s vagy 2000 Observations Corpt. - Parancsolja le Querlondot Trencsénből, hogy a Leopoldvári erővel és Guyonnal tartogassák az ellenséget a Vágnak másik oldaláni maradásra - én Ön okaimra -, ezen figyelmeztetésekre egy szót sem felel -, hanem feladja Perczelt, feladja a szegény Szekulicsot, holott nekem azt jelentik, hogy Önnel szemközt nincs több 20 000 embernél. - Meg kell bolondulnom! Én ezt nem értem, nem érthetem!

Hiszen így a főváros fel lesz adva! Fegyvergyárunk, minden muníciónk - bankóműhelyünk, minden, minden! S nem marad egyéb hátra, mint meghalni siker nélkül.

Ezennel rendelem, nem véleményezem, hogy a Duna bal partjáról húzzon magához annyi segéderőt, miszerint a maga, Perczel, s a Duna bal parti segéderőt összevéve 30 000 embere legyen - s állja útját az ellenségnek.

Küldöm Vetter tábornokot, hogy mivel Ön nem ír egyebet, mint azt, hogy visszahúzódik Bánhidára - s így mi semmiről semmit sem tudunk, minket a dolgok állásáról orientáljon.

Bánhida! Hiszen azon a tájon még csak be sem tudja embereit kvártélyozni! Nemhogy élelmezhetné!

És Perczel! Szegény Perczel feladva, hacsak a Bakonyba nem szalad - Szekulics feladva -, a gönyüi út nyitva egészen Budáig! Mi lesz ebből.

Mondtuk, hogy még egy hétig ha tartja magát - itt lesz egy reserve armadánk vagy 12 000 emberből - és Ön elhagyja Győrt, s levonul Komárom alul be a hegyek közé, ahol Önt otthagyják állani -, s leutaznak Budára kardvágás nélkül, Ön serege pedig elvész a hidegtől, étlen - nyomorult falukban.

Az Istenért, értekezzék Vetterrel, s vagy általa üzenjen, vagy írjon, mi célja van? - Mert így elvész az ország kardcsapás nélkül.

Kossuth Lajos"

Vetter nem mehet.

Kérek világos jelentést: először miért retirál Győrből, mennyi erő fenyegeti ott Önt?

Másodszor mi történik Perczellel, Szekuliccsal?

Harmadszor micsoda pozíciókat akar tartani - mert azt csak nem hiszem, hogy csata nélkül akarja Budát feladni.

Negyedszer küldött-e kérésemhez képest, ide hátra, Buda felé Gralstabs-tiszteket, akik a terrenumot recognoscírozzák, s a Rückzugslineáról magukat tökéletesen egészen Budáig tájékozzák?

A szemrehányó levelekre Görgey hosszabb levélben december 29-én felelt Bicskéről. Ez a védekező írás összefoglalja Görgey működését a hadsereg főparancsnokságának átvétele óta. A hadsereg reorganizálását a nemzetőr "borsereg" hazaküldésével kezdte, mert ez a komoly hadi operációkat tetemesen megakasztotta. A Beniczky Lajosról szóló tanulmányomban megemlítettem, hogy a nemzetőrségek csak meghatározott és kialkudott időre voltak hajlandók szolgálatot teljesíteni, és ez idő leteltével hazasiettek, azonkívül hasznavehetetlenek, ijedősek és a futásban feltartóztathatatlanok voltak. Budamér, Kosztolna, Budatin, Schwechát látta e fegyvernem hősi futását. A honvédség nyakán ez csak kolonc volt, mely sok pénzbe, gondba került, és csak elrontotta mindig a sereg harckészségét. A nemzetőrség tisztjei pedig sokszor e sereghez méltók voltak, és maguk sem tudtak a fegyverrel bánni. Görgey sietett tőlük megszabadulni, ami a létszám rovására, de a hadsereg előnyére szolgált. Védekezésében bizonyítani kívánja és nem akarja Kossuth rendeleteivel, hogy a pozsonyi pozícióban az erők felaprózását nem ő okozta, hanem Kossuth, aki a határvédelem mellett érvelt, és Trencsén, Komárom és Lipótvár felé irányított csapatokat Görgey seregéből. Ez igaz viszont hallgatólag siklik el a nádasi-nagyszombati kudarc valóságos oka felett, mely csakis Görgey hibás intézkedésének következménye volt, míg Kossuth Simunicsnak tekintélyes erő segítségével való megsemmisítését hozta javaslatba.

Görgey egyéb érvei ismeretesek, Kollmann ezredes győri és vértesi védműveinek célszerűtlensége, a borzalmas időjárás, az utak rettenetes állapota. Ami feltűnik e levélben, a Görgeynek megjegyzése, hogy Bánhida mögött szép pozíció van, szintúgy Felsőgalla és Németegyháza között. Ez azt jelenti, hogy itt hajlandó csatát vállalni. A másik figyelemre méltó nyilatkozata, hogy a kormány diszponáljon a vezéri állással, mert csakis az ő általa kiadott diszpozíciókról felelhet, és mások terveiért felelősséget nem vállalhat. Irtózatos helyzetben leledzett ekkor Görgey, egy elcsüggedt sereggel, demoralizált főtisztekkel, teljesen önnönmagára hagyatva, súlyos felelőssége terhétől nyomatva, ellenségtől szorítva, sürgető szemrehányásoktól zaklatva minden energiáját megfeszítette, hogy a sereget megmentse. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a levél bevezetésében maró iróniával fejezi ki elkeseredését.

"A feldunai hadsereg vezérétől - Kossuth Lajos elnök Úrnak.

Bicskén, dec. 29-én, 1848.

Azt, amit tettem, mindig csak legjobb belátásom s meggyőződésem szerint tettem, s felelni tudok róla, akár az egész hős magyar nemzet kígyót-békát kiált rám.

Már harmadnapja, hogy valami kérdést tett tisztelt elnök Úr, és nem feleltem rá: mert csak ma kaptam meg azon kérdéses levelét.

A főhadiszállás Bicskén lehet, s Bánhida azért mégis hatalmunkban, mert a főhadiszállás nem combattant, de igenis igazgató intézet, s én ott leszek, hol szükség lesz reám, valamint ma Bánhidán voltam, mindamellett, hogy a főhadiszállás már Bicskén volt.

A tisztelt kormány azt rendeli, hogy én alig 15 000-nyi seregemmel a neszmélyi, tatai, bánhidai pozíciót tartsam, összeköttetésben maradván Perczel tábornok úr seregével Párkányon - és mégis koncentráljam erőmet!

Legjobb akaratom mellett mind a két feladatnak egyszerre meg nem felelhetek, s egyáltalában kérem alázatossággal a tisztelt kormányt, hogy vagy Kollmann ezredest, vagy más valakit rendeljen helyem elfoglalására, ha azt kívánja a tisztelt kormány, hogy Kollmann ezredes Úr szobában kidolgozott tervei kivitessenek.

Következő sorokban legyen szabad eddigi eljárásomat nagyban igazolni.

Pozsonyban átvettem a hadsereg parancsnokságát - t. elnök úr legjobban tudja, mily körülmények között.

Legelső tettem volt a haszontalan nemzetőr borsereget hazaküldeni. T. elnök Úr gyengítésről panaszkodott, holott én meg voltam győződve, hogy azáltal leginkább erősödött seregem normális ereje, mi nélkül Xerxes millióival sem lehet semmire menni.

Továbbá akartam beljebb vonulni az országba, éppen azért, hogy koncentrálhassam magamat, de tisztelt elnök úr akarta, hogy én Pozsonyt s vele együtt a határvonalat védjem. Seregem minden embere minden másodnapi előörsi szolgálaton volt, s nem csüggedett el másfél hónapig.

Nemcsak én, de az egész ország tudta, mily túlnyomó erő készül ellenünk, s én mégis maradtam szüntelen előörsi összeütközések között.

Tudok előmutatni t. elnök úr néhány rendeletét, hol azt tetszett parancsolni, hogy én meg Trencsénbe küldjek erőt, meg Lipótvárt, sőt Komáromot is biztosítsam. Vérző szívvel ugyan, de mégis megtehettem, előre kiszámítván ezen feldarabolásnak szomorú következését.

Bekövetkezett f. hó 15-e, s az ellenség győzött Nádason, mert ellenünk volt az időszak, ellenünk az ellenség túlnyomósága.

Bekövetkezett továbbá f. hó 16-i, megtámadtattunk minden ponton legalább háromszori erővel s visszaverettünk, mi aligha történhetett volna, ha Pozsony helyett Mosonyban koncentrálhattam volna erőmet.

T. elnök Úrnak mindig az volt a rendelete, hogy a határvonal tartassék meg, mert lehangolhatná a nemzetet, ha beljebb nyomul az ellenség.

Gerillaharcot is rendelt tisztelt elnök Úr, de nekem senki Magyarországon még nem mutatta meg annak módját ily katonával, ki még lőni sem tud, ily tisztekkel, ámbár Nádossy barátom kijelöltjei, még azt sem tudják, miképpen töltik a fegyvert.

Győrött megérkezni, Kollmann ezredes úr geniális munkáit alig győztem csodálni, csak az kár, hogy legalább 80 000 ember kell a győri jeles sáncok védelmére. Mégis bevártam az ostromot. Ostrom helyett bekerítés lett belőle, s ha kockáztatni nem akartam a fővárost, vissza kellett húzódnom.

Kollmannt előreküldtem az úgynevezett pozíciókat, Neudorf, Tata, Bánhida, Gálla, Sárkány mellett megvizsgálni, s elbúcsúzván tőle, csak azon egyre kértem, ne felejtse el, hogy nekem 15 ezer embernél több nincsen.

De ő javíthatatlan teoretikus, s én reszketek azon gondolattól, hogy ő a budai pozíciókat is oly teoretikus szemmel nézi s elrendezi, mint a győrit és bakonyit.

Agostyánt azért nem lehet tartani, mert ha egy nap havazik, hát belevész az ottani erő a hegyek közt. Most száraz idő van, s Szegedi dandárnok három ágyúból egybefogatta a lovakat, hogy csak kivergődhessék a hegyek közül.

Bánhida mögött szép pozíció van, szintúgy F. Gaja meg Németegyháza között. De az Istenre! Oly kevés méltányossággal bír a tisztelt kormány, hogy még azt sem veszi számba, hogy én az ellenségen felül a szerencsétlen időjárással is küzdök. Hisz alig van egy defilée széles e posványos magyar vidéken. A fiók utak olyanok, mint a deszka, a mocsárok kemények, csepp hó sincs, hol vannak tehát azon defilék, melyeket tartanom kellene?

T. elnök Úr legjobban tudja, hogy én sohasem vágyódtam a vezérség után: s ha ez áll, akkor szabadjon kijelenteme, hogy én mint szabad, önálló ember feltételeket tehessek, melyek alatt igen, de melyeken kívül semmi esetre a vezérséget tovább nem vihetem. Ezen feltételek azok: hogy seregemmel senki, még a tisztelt kormány se részletesen de diszponáljon: vagy ha diszponálni jónak lát a tisztelt kormány, akkor magamat legalább a felelősség terhétől felszabadíttatni kérem, azaz mondja ki hivatalosan a tisztelt kormány, hogy én Bánhidát, vagy akármely pontot - de kérem, csak egyet, mert két helyütt nem lehetek -, tartsam utolsó emberig: akkor én leszek azon utolsó és tartani fogom: de ha ily körülmények közt életemet áldozom, akkor legalább megérdemlem azt, miszerint ezen diszpozíció következéséről az feleljen, aki tervezte s ne én!

Görgei tábornok."

Ugyanaz este Görgey kézhez kapta Kossuthnak egy másik, egyébként ismeretes levelét, melyben utasítja a kormány határozatából Görgeyt, hogy a felső- és alsógallai pozícióban fogadja el a csatát, mégpedig olyképpen, hogy Perczel Sárkánynál foglaljon állást. A levél vételekor Görgey már kiadta a parancsot, hogy serege Felsőgallán, Zsámbékon, Bicskén, Csákváron, Vörösvár közelében, Budaörsön foglaljon pozíciót. A Sárkányon levő Perczellel Ondódon keresztül talált kapcsolatot, aki 29-én este Moórig ereszkedett, hogy azon keresztül Lovasberény és Martonvásár vonalát elérje és a Görgey-sereg csákvári szárnyát fedezze. Az este kapta Perczel Kossuth levelét, vagy talán már előbb is, mely a Görgeyhez intézett dec. 27-i levéllel egyszerre indíttatott utána, melyben a Bánhidára való visszavonulás ellen protestál. Ebben a levélben ezeket is írja Perczelnek: "Igyekezzél Görgey balszárnyával csatlakozni, ütközzél, ha valamely detachirozott, nem túlnyomó erő áll előtted, de mindenekelőtt ne reszkírozd seregedet, ne hagyd magadat elmetszeni, s kombináld a két sereg mozdulatait." Ezzel a hadvezetésbe nyúló, mondhatni felelőtlen türelmetlenségből eredt beavatkozással, mely Görgey előleges értesítése és megkérdezése nélkül, sőt annak alapintencióival a legélesebb ellentétben történt, Kossuth okozta a moóri szerencsétlenséget és ezzel közvetve a főváros feladását. Ugyanis december 29-én délben arra szólítja fel Görgeyt a kormány nevében, hogy a felsőgallai pozícióban forduljon szembe az ellenséggel, és Perczel támogassa a csatát a sárkányi pozícióból. A levelet, mely az ismertetett sorozat egyik láncszemét képezi és közismert, az áttekintés teljessége szempontjából közlöm a következőkben:

"Görgey Tábornok Úrnak!

Múltakról hiába beszélünk. Minek kellett volna történni. Nézeteimet igazolták a következések. Erőkoncentrációt mondottam s támadást. - Nem történt. Mármost vége van. - Most már koncentrálnák az erőt, csak késő ne legyen.

A seregek elvesztették bátorságukat az örökös retirádákban. - Kérek jelentést, hogy értsem azon tudósítását Csányinak, hogy Szél zászlóalja megadta magát - elfogták? letette a fegyvert? vagy miként értsem.

Kimondhatatlanul megütközött a kormány Csányi biztos úrnak múlt éjfélről írt azon tudósításán, hogy a főhadiszállás Galláról Bicskére vonult. Tehát még a gallai pozíció is feladatik? - Ez nem lehet, ezt a kormány meg nem engedheti.

Már harmadnapja tettem kérdést Tábornok Úrnak - írja meg, mit szándékozik tenni? Hol fogadja el az ütközetet? Ezt tudnunk kell, hogy magunkat itt tájékozhassuk. - Még csak választ sem kaptunk, s most ismét retirádáról értesülünk, Bicskére!

A kormány annál fogva rendeli, hogy Tábornok Úr centrumával a felső- és alsógallai pozíciót tartsa meg - Bicskére innen indítunk holnap mintegy 3500-4000 emberből álló reservát.

A jobb szárny tartsa a neszmélyi pozíciót, s a tatai kanálist előőrökkel rakja meg.

Az ágostyani passage, mely a jobb szárnyat a centrummal összeköti, szintúgy a jobb szárny által besetzolandó.

Balra Perczellel az összeköttetést Zsemlyén át tartsa fel. - Perczel a sárkányi pozíciót tartsa, s magát a centrummal szintúgy Zsemlyén át kösse össze.

Ezen pozícióban az ütközetet el kell fogadni.

Ha Perczel megtámadtatik, a centrumnak mindenesetre s ha lehet, a jobb szárnynak is előre kell nyomulni támadólag.

Ha a centrum támadtatik meg és Perczel Tábornok nem - úgy Perczel Tábornok úrnak kell okvetlenül előnyomulnia minden erővel.

Ha a jobb szárnyat támadtatnék meg, szintúgy Perczelnek kell előnyomulnia minden erővel, a centrumnak pedig a jobb szárnyat támogatnia.

A komáromi őrség, ha ágyúzást hall és kirohanást nem tehet, vak lövésekkel szintúgy ágyúztasson, hogy az ellenséget tévedésbe vezesse.

Hasonló értelemben íratik Perczel Tábornok Úrnak is.

Pest, dec. 29. 1848. délben egy órakor, a honvédelmi bizottmány elnöke

Kossuth Lajos."

Ugyanaz nap még egy levelet küld Görgeynek, melyben már a Hidegkútra való visszavonulás eshetősége is említtetik. Ez egy vitás kérdés tisztázását teszi szükségessé. Görgey visszaemlékezéseiben a Hidegkútra való visszavonulásról, melyet az OHB. szerinte elrendelt, úgy emlékezik meg, mintha azt rosszallotta volna, holott a Kossuth alábbi levele értelmében már 29-én maga Görgey akarta végrehajtani, vagyis a hidegkúti állás rossz volt 29-én éppen úgy, mint 30-án és 31-én. Lázár jelentette Kossuthnak, hogy Görgey ellenkező rendeletet ki nem ad. A visszavonulás elvileg Görgey részéről tehát már el is volt döntve, így nem is lephette meg a kormány későbbi intézkedése, mely a moóri ütközet után rendelte el ezt a visszavonulást. Kossuth dec. 29-i második levelében határozottan a gallai csataelfogadás mellett volt, a budai sáncokban vállalandó ütközetet az előbbi csata kimenetelétől tette függővé, mert érezte, hogy közvetlen Buda előtt csatát vállalni annyit jelent, mint egy kártyára feltenni az egész harc sorsát, és mert tudta, hogy a fővárost nem lehet egy nagy harc színhelyévé tenni. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy Bicskére 2 üteget és 1200-1800 embert küld, mert több ember részére nincsen fegyver. Ennyire olvadt a tíz nap alatt kilátásba helyezett 8-10 000 főnyi segítség. Kossuthnak a gallai csatát sürgető levele a következő:

Pest, dec. 29. este 1848.

"Görgey Tábornok úrnak

Vettem leveleit - s a velem közölt harcrendjével ellenkezőleg Lázárral azon szóbeli jelentést, hogy ha ma Öntől ellenkező rendeletet nem kap, főszállásával Hidegkútra jön. - Hidegkútra! Egy félórára Budától, egy olyan lyukba, ahová az ellenség bizony nem jő - ahol csak bújni lehet -, ütközni nem.

Kegyed harcrendjével pedig a jobb oldalon Kovácsi is áll. Tudja Ön, hol van az a Kovácsi? - Oda csak a madár mehet, más nem.

Ma azt írtam, hogy Ön a gajjai pozíciót tartsa, s ott ütközetet fogadjon el.

Megmondom okát:

Ha Ön a budai sáncokig vonul vissza s addig nem ütközik? Mi lesz a következése? - Az, hogy Budánál elvesztvén a csatát (ami az örökös retiráda által lehangolt szellemnél igen meglehet) -, a seregnek többé nincs hová vonulni vissza, az egész sereget vagy elfogják, vagy a Dunába kergetik, minden ágyú elvész, az egész armada elvész. Még ha jég nem volna, ha a híd állna. Buda szomszédjában vesztett csata után nem tudna a hídon átvonulni, akkor is elfognák - hát még most, midőn híd nincs!!

A budai sáncok és a Duna közti tért maga a bagage elfoglalja.

Ha ellenben Gájánál ütközik, így az nagyobb kedvvel fog ütközni, mert 3-4 órányival kevesebbet retirál - más az, ha megverik Önt, serege legalább a budai sáncokban megáll és lesz annyi ideje, hogy ha Gájánál elveszti is az ütközetet, s a főváros elveszne is, nem vész el az armáda, időt nyer áthozatni azt s ágyúinkat a Dunán, s míg seregünk van, hazánk van.

Önnek tehát ütközet nélkül a budai sáncokig nem lehet, nem szabad jönni, mert egy zsákba ment bele, ahonnan, ha elveszti a csatát, nincs retiráda, nincs menekvés, nemcsak a főváros veszett el, hanem a sereg, ágyú, minden s ezzel a haza.

Ne veszítse el a komoly megfontolást. Rendelkezzék futár által a jobb és bal szárnnyal, s a gájai pozícióban ütközzék, ha azt elhagyja, menjen előre s foglalja el újra.

Holnap reggel többet nem küldhetek Bicskére, mint 1500-1800 embert két battériával, mert a többinek még fegyvert kell teremteni, holnap éjjel szekereken ismét megyen egy igen derék zászlóalj, 1300 ember, holnapután egy másik, talán kettő s így tovább 5-6 nap alatt, mintegy 1200 embert.

Ön tehát Gájától kezdve egyetlenegy lépést se adjon fel többé ütközet nélkül - az hogy legyen e az utolsó ütközet a budai sáncokban? Majd meglátjuk, de az első ütközetnek ott nem szabad lenni.

Egy kártyára nem lehet dobni a Nemzet sorsát.

Ütközzék Ön Gájánál. Igazolja a Nemzetnek Önbe vetett bizodalmát.

A honv. bizottmány elnöke

Kossuth Lajos."

Görgeyről azt írják a szabadságharc történetével foglalkozó munkák, hogy a válságos napokban az OHB. és Kossuth elleni elkeseredésének főtisztjei előtt gúnyos és cinikus megjegyzésekben adott kifejezést. Ez meg is felel a valóságnak, és egyik félnek sem volt eddig oka és joga a másikra haragudni, mert mindkettő nagy hibákat követett el. Görgey ingadozó és a kedvező órákat elmulasztó taktikájával, Kossuth pedig túlzó optimizmusával, mely remélt, papíron kiszámított erőkkel tervezett operációkat és ütközeteket sürgető leveleivel, melyek gyakran a helyzetek folytonos változásaival nem voltak összhangban, zavart okozott. A balszerencse ahelyett, hogy egyetértésre szorítaná az embereket, megbontja soraikat. Ez régi igazság, és senki sem szereti a balszerencse okát elvállalni, senkiben sincsen megfelelő bátorság elismerni azt, hogy hibái a balszerencse indító okai, és van egy közmondás, mely szerint a szegénység veszekszik, amit úgy is lehetne kifejezni, hogy a balszerencse veszekszik. És Görgeyt is elragadta a balszerencséből fakadt deprimáltság, és a szerencsétlen helyzet okozóit az OHB-ban látta és Kossuthban, pedig ő sem volt kevésbé hibás. Különben egy keserves kiábrándulás rázta meg a visszavonulás közben lelke gyökeréig. Csalódott a népben, mely a nemzeti harc iránt csekély részvétet mutatott, nehéz és kétségbeeséssel határos hadmenetében ha nem is rosszakaratot, de támogatást sem talált. Másrészt az OHB intézkedéseinek és ígéreteinek megbízhatatlansága keseríté, ám meg nem gondolta, hogy ez szintúgy a nép részvétlenségében leli magyarázatát, mert nemcsak Görgeynek, de az OHB-nek is ezzel kellett küzdenie, és Kossuth szónoklatainak lángoló heve is alig tudta a már elveszettnek hitt ügyért a lakosságot felmelegíteni. Viszont az OHB Görgeyt okolta, ki Bikessy őrnagyhoz intézett német nyelvű levelében kérdi: "Nem akasztanak-e fel in efigie már? Vagy talán in natura? Nagyon is csodálkoznék azon, ha a nemzetnek bizalmát még bírnám. Legalább a nemzet az enyémet már régen elveszítette, és erősen hiszem, hogy hadseregem részére és részemre aligha marad más hátra, mint egy becsülettel teljes halál a Buda előtti csatatéren."

A nemzet elvesztette tehát Görgey bizalmát, a pesszimisztikus hadvezér nem látta elég erősnek, elszántnak, önfeláldozónak a magyar nemzetet, amit egyáltalában nem igazoltak a bekövetkező események. Másrészt ez a levél egész határozottsággal igazolja, hogy Görgey Buda előtt akart egy döntő csatát, de meg is volt győződve, hogy ebben a csatában úgy ő, mint egész serege elvész. Hiányzott belőle a vezér fölényes győzelmi akarata, felmorzsolta azt a visszavonulás izgalma és a csalódások sorozata. A fenti sorokból kicseng az elhatározás, hogy nehéz helyzetében szívesen fogadná a halált a csatatéren, ugyanakkor azonban eszünkbe jutnak azon bántóan gúnyos és igazságtalan megjegyzései, melyekkel visszaemlékezéseiben a kormány kijelentését kíséri, hogy az Buda romjai alá fog temetkezni! Ami Görgeynél érthető elkeseredés volt, azt másoknál nemcsak hogy nem akarta megérteni, de ki is gúnyolta, és egyáltalában alig volt érzéke a kormány előtt tornyosuló nehézségek megértésére. A hadvezérek közös sajátsága ez. Kossuth leveleire vonatkozólag Bikessynek Bicskéről azt írja, hogy "e levelekről állandó nézetem az, hogy úgy tartalmuk, mint formájuk nem méltó, nem méltó ahhoz az álláshoz, melyet az elnök úr úgy az országban, mint a hadseregnél betöltenek". Ez valószínűleg különösen arra a levélre vonatkozik, melyet Kossuth a Győrről való visszavonulás bejelentésére írt, és melynek szarkazmusa nagyon is bosszantotta Görgeyt. Arra kérte Bikessyt, aki Kossuth mellett dolgozott, hogy hasson Kossuthra, hagyjon fel ezzel a levelezéssel, mert az kétoldali animozitáshoz vezet, és többet érne, ha a vezérkar vezetője csak két szót is írna neki, mint e szarkasztikus és tartalmatlan polémia száz íve, mellyel még egy részeg ulánust sem lehet a nyergéből kiütni. "Nézetem szerint - írja -, az ellenséget be kell várnom és visszavernem, minél mélyebben az országban, annál biztosabban, természetesen tekintettel arra, hogy ez ne történjék közvetlenül a főváros előtt." Ha pedig nem bíznak benne, tegyék le a fővezérségről, és kombinációba csakis Vetter jöhetne, nehogy az egész szétbomoljék. Egyébként gratulál annak, aki a kormány által megbízatik, hogy utána a hadsereg vezetését átvegye. Ehhez a német levélhez Pusztelnik őrnagy még a következő megjegyzést írta hozzá: "Az ördög vigyen el, ha a hadsereg iránti bizalmat elveszítitek, és nem engedtek bennünket teljesen önálóan cselekedni, és ne írjatok olyan ostobaságokat elbátortalanodásról (Verzagtsein), hiszen még él bennünk a régi bátorság, melyet olyan jól ismersz. Tégy, amit tenni tudsz."

Mindebből azt látjuk, hogy Kossuth mindama ellenvetései, melyek a heverésről, retirádáról, rossz köpenyegekről stb.-ről beszéltek, mélyen sérték úgy Görgey, mint táborkarát, és hogy ezek el voltak szánva a Csákvár, Bicske, zsámbéki vonalon a döntő csatát megvívni, melynek kimenetele elé sötét szkepticizmussal néztek egyrészt a sereg gyengesége, állapota, másrészt pedig az ígért nagy segítségek elmaradása miatt.

December 30-án, a moóri csata napján haditanácsot tartott az OHB, melynek eredményéről és határozatairól Kossuth sietett Görgeyt értesíteni. A haditanács Perczelnek aznapi vereségével nem számítván, olyan határozatokat hozott, melyek mindjárt születésük napján időszerűtlenné váltak. Kossuth levelét, valamint a haditanács német nyelvű és Görgeyhez intézett utasítását Görgey csak harmadnap, január elsején kapta kézhez Promontoron. Közben számos más parancs, utasítás, levél, jelentés száguldott a sereg és Budapest között, melyek a haditanács határozatait megsemmisítették.

A haditanács határozata kimondta, hogy Görgey tartsa a gállai pozíciót, és erejéhez mérten offenzívát is kezdjen. Az alakulásban levő tartalék, valamint a már elküldött zászlóaljak csakis a tartalék céljaira fordítandók, és nem használandók. Csatavesztés esetén a visszavonulás Eszék alá történjék és csupán Lázár hadteste vonul Budára, majd Pestre és Szolnok felé. Perczel visszavonulási útja szintén a Duna jobb partján történik. Kossuth e határozatot levelében következőképpen okolja meg:

"Görgey Tábornok úrnak!

Ma haditanácsot tartánk. Eredménye következő.

Ön állásának mostani környékén a lehető legjobb pozíciót választva, fogadja el az ütközetet, sőt ha lehet, támadólag engagierozza. Ez utóbbi esetben, ha veszély nélkü 24-36 órát várnia lehet, azért kívánatos, mert azalatt a ma Bicskére küldött reserve brigáda még egy pár ezer emberrel általunk szaporíttathatik: - 8. kompánia Zanini gyalogság pedig holnap Tétényben lehet, s így onnan akár Bia felé Bicskére a reservához mehet, akár a fejérvári út fedezését erősítheti.

Azonban annyi időt kivéve tanácsosabb a támadást kellő kombinációval nem sokára halasztani, mert Nugent Szombathelyre vonul, onnan Pápa felé Kisbérnek az ellenséggel egyesítendő.

Azon esetben, ha Ön csatát verve, az ellenség által megverettetnék, mi nem látjuk tanácsosnak, hogy vert seregével Budára retiráljon - mert itt zsákba szorulna s át nem jöhetne a Dunán, a Lánchídon csak gyalog lehetvén üggyel-bajjal járni, s szekereket csak emberekkel nagy disztancia közzel nagy rendben vontatni. Egy akadjon meg valahol, elveszne az egész sereg a nagy zavarban.

Haditanácsunk tehát abban állapodott meg, hogy Ön ott, ahol van, jó pozíciót választva ütközzék, s ha veszt, Ön (jobb szárnyát kivéve) Perczellel együtt vonuljon a Duna jobb partján Eszék felé, magát a lehetségig a Dunára támasztva bal szárnyával, miszerint ha valahol megáll a jég, a Dunán magát által vethesse, s körülmény szerint, vagy a bácsi táborral egyesülve a rácokat tetrasírozva (?), vagy pedig Szegeden át a bánáti táborral egyesülve ott tisztíthassuk a vidéket az ellenségtől, s Bemmel (ki Kolozsvárt bevette) kombinatíve Erdélyt magunknak biztosíthassuk.

Vagy pedig, ha a Dunán át nem kelhetne, Eszék alá vonuljon, s míg az ellenség Pestet megszállva - ezen mozdulat által terveiben megzavartatik, Ön vagy Szlavóniát, Horvátországot hódítja meg s a tengerreli közlekedést kinyitja, vagy pedig Diakovár, Vukovár, Bródot megtisztítva Pétervárad alá vonul, s további operációit onnan intézi.

Ha Ön mostani pozíciójában csatát vesztene, akkor a kormány Debrecenbe vonul.

Ennek - mind amint van, a legnagyobb titokban kell tartani. Csányin kívül senkivel sem közöltetni. Perczelnek azonban én írom meg.

Ami a jobb szárnyat illeti, Lázárt oda avisirozza Ön, hogy megveretés esetében ő mindenesetre Budára vonuljon, s ott pozícióról pozícióra, legvégül a Kiscell melletti sáncban akként tartsa magát, hogy nem nagy seregével az álló hídon csapatonként Pestre átvonulhasson, innen vasúton Szolnokra, magával vivén minden vasút szekereket, s maga mögött a vasutat felszaggatván.

Hangolja fel a sereget! Talán győz - de ha nem győz, mentse meg az ármadát, mert míg seregünk van, hazánk van. Pest elvesztével még a hazát nem adjuk fel.

Isten legyen Önnel s a mi bizalmunk.

Előléptetési propozíciót ezennel mind megerősítem.

A honvédelmi bizottmány elnöke

Kossuth Lajos."

E határozat tehát a fővárost elvileg már feladta, és ez a moóri csatavesztés miatt rögtön aktuálissá lett. Kossuth a főváros elvesztését máris belátta, mindazonáltal még nem aludt ki a remény, hogy talán győz a sereg. A Duna jobb partján való visszavonulás és a harc súlypontjának a déli harcterekre való helyezése az által vált lehetetlenné, hogy Perczel csapatai felbomolva nyitva hagyták a Székesfehérváron összefutó útvonalakat, melyeket az ellenség sietett megszállani. Kossuth szívós akaratereje, kitartása, okossága a Pestre való átvonulás nehézségeit leküzdötte, és mint alább látni fogjuk, körültekintéssel ezt az átvonulást előkészítette.

A haditanács határozatait nem lehetett betartani, mert Perczel, aki Sárkányról Lovasberénybe akart ereszkedni, meggondolatlanul Moórnál túlerővel szemben csatát vállalt. A moóri csatavesztés is sok és makacs viták anyagát képezte, ma már azonban teljesen tisztán áll az, hogy az OHB és Kossuth ütközeteket, győzelmeket kívántak és sürgették, és ilyen értelemben írtak úgy Görgeynek, mint Perczelnek. Az utóbbi korántsem volt az az óvatos és mérlegelő vezér, mint amilyen Görgey volt. Ahelyett, hogy az ellenséges támadás visszaverésére irányuló közös akció tekintetében megegyezett volna Görgeyvel, elkülönülten csatát kezdett, mely a főváros elvesztésének közvetlen oka lett. Perczel a moóri csatáról következőképpen számolt be Kossuthnak. Az ellenség Győrről levonulván megverte Bábolnánál Görgey centrumának utócsapatát és minden erejét Perczelre veté. "Mit én - írja -, miután az egész Bicskéig visszafutó Görgey ennek okául azt írá, hogy az ellenségtől szoríttatik, nem is várhaték, annál kevésbé, mert Görgey diszpozíciói még 30-ára is úgy voltak, mintha az ellenséget a Győr-Bánhida-Bicskei úton várná." Éles fényt vet e levél a harcban levő sereg magatartására. Perczel szerint az első ágyúszónál a Horváth őrnagy vezetése alatti pesti zászlóalj megfutott. A balszárnyon levő lovasüteg lőni sem akart, és gyalázatosan megszökött. A két divízió huszár is Moórra törtetvén, otthagyta a csatateret. Egy másik lovasüteg szintúgy viselkedett. Viszont a szabolcsiak és beregiek hősiesen viselték magukat. Öt ágyút vesztett. A lovasság gyávaságát okolta Perczel leginkább a vereség előidézéséért. "E veszteség - írja - szégyene a magyarságnak, mert úgy látszik, huszárainkat sem kivéve, csak mint szolgák vitézek, szabadságharcban gyávák." Görgeyre vonatkozólag még következőket olvashatjuk e levélben:

De veszteségünk fő oka az ellenség négyannyi erején túl mégis a Görgey demoralizált táborából hozzánk vont Horváth dandára, mely tele volt árulókkal, kik mint hiteles bizonyítványokkal támogattatik, már előtte való este nyíltan idegenséggel értekeztek hazánk viszonyai iránt."

"Egyébként elvárom Öntől, hogy mint tegnap reggelre hozzám küldött instantiái, mint Görgey Ön előtt is ismeretes hiábi, mint már Görgey táborában már régóta létező demoralizált és hazafiatlanságbeli állapotok iránt a közönség nem fog továbbra misztifikációkban tartatni. Mindenesetre kijelentvén, hogy én Görgey parancsa alatt, ki majdnem szántszándékosan vezetett Pápától kezdve Moórig így az ötszörös ellenség körmei közé, nem szolgálok."

Tipikus példát ad ez a levél a könnyelműségből keletkezett vereség felelősségének lerázására nézve, valamint arról, hogy miként keletkeznek eseményeknél elkeseredett viták, holott az események maguk tárgyi szempontból teljesen tisztázottak. Ebben a levélben, mely közvetlenül a csatavesztés utáni napon íratott, Perczel egyáltalában nem tesz említést arról, hogy Görgey őt cserbenhagyta, hogy nem küldött neki segítséget, ami a későbbi szemrehányások fő érve volt. A moóri csata nem tartott két és fél óránál hosszabb ideig, és Görgeynek, aki az ütközet elvállalásáról mit sem tudott, már fizikai feltételek szerint sem állt módjában beavatkozni, eltekintve attól, hogy éppen 30-án nem is tartózkodott főhadiszállásán, hanem hadtestei állását inspiciálta. Amit Perczel serege egy részének hátrálásáról, sőt futásáról ír, azt neki meg kellett volna érteni, mert a futás oka senki más, mint ő. Egy ötezer főnyi fiatal sereget nekivezetett 18 ezer főnyi ellenségnek. Ennek a meggondolatlanságnak következménye csakis a hátrálás, sőt futás lehetett. Maga az ellenség is bevallotta, hogy a huszárok igen vitézül tartották magukat. A Perczel hadsereg állapota már a harc előtt is siralmas volt. A hosszú gyaloglás a dermesztő téli időben, rossz és hiányos felszerelésben, rossz lábbeliben nagyon is lerontotta a kis sereg ellenállóképességét. Ezt Perczelnek látnia és tudnia kellett volna. Perczel később azzal akarta e siralmas haditett felelősségét elhárítani, hogy Görgey rendeletére fogadta el az ütközetet, aminek semmilyen nyoma nincsen, és Görgey taktikáját ismerve, teljesen kizárt dolog, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a sereg a Csákvár, Bicske, Zsámbék, Vörösvár vonalon állt, e vonalhoz csatlakozva lehetett csak csata elvállalásáról szó. A csatavesztes Perczel nem hogy szerényen hallgatott volna, hanem Görgeyt vádolta, hogy a kelepcébe becsalta az ötszörös ellenség karmai közé, ami egy hadvezérre nagy szegénységi bizonyítvány, mert a hadi tudomány nemcsak támadások rendezésében áll, hanem ellenséges és túlerős támadók ügyes kikerülésében is, és Perczel is nagyon jól tudta azt, hogy az ellenség hadereje számban nemhogy felülmúlja az ő hadtestét, hanem az egész magyar hadseregét, és hogy Görgey is négyszeres túlerő elől vonult vissza. Ami a demoralizáltságot és a hazafiatlanságbeli állapotokat illeti, ezeknek voltak kirívó jelei Görgey táborában, mindazonáltal az ügyes vezetés eredményezé, hogy e sereg nem került a Perczel seregéhez hasonló állapotba, mert teljesen felbomlott állapotban áradt ez részint a Görgey sereg felé, részint pedig Budára. A Perczel hadsereg december 30-án már nem létezett, és csak Kossuth és Csányi erőlködéseinek volt köszönhető, hogy Perczel január 2-án ismét néhány ezer honvéd felett rendelkezhetett. Görgey a moóri esemény hírére rögtön intézkedett, hogy hadtestei délnyugati állásban helyezkedjenek el Baracska, Váli, Sóskút, Bia vonalában. Az állásváltoztatás kényelmesen hajtatott végre, és Perczel maradék hadserege is megmenekült, mert az ellenség Moórnál megpihent.

Pesten december 30-án este hat órakor még nem tudtak a moóri csapásról, aminek egyik bizonyítéka Kossuthnak Kolozsvár bevételéről szóló Görgeyhez intézett levele, melyben Bem győzelmének a sereg előtt való kihirdetését kéri. "Hirdesse ki Ön ezt azonnal - írja -, napiparancsban seregénél azon hozzátétellel, hogy a haza megkívánja, miként az Ön vezérlete alatti vitéz hadsereg szintúgy bátor elszántsággal töri meg az ellenséget, s hasonló győzelmekkel örvendeztetendi meg az igazságtalanul megtámadott nemzetet. Előre bátran! Velünk van az Isten, és az igazság." Másnap reggel 9 órakor kapta Görgey Kossuth német nyelvű levelét, melyet az még éjjel írt és elküldött, és mely fordításban így hangzik:

Görgey Tábornok Úrnak!

Perczel tábornokot ma megtámadták és serege teljesen felmorzsoltatott. Tábornok Úr intézkedjék legsürgősebben, hogy csapatait a budai pozícióba visszavonja, ahol a Dunán való átkelést véghez kell vinni. Minthogy az ellenség már Székesfehérvárra bevonult, a legközelebb álló csapatokat kocsikon ide kell szállítani, és a fehérvári úton elhelyezni. A hadtest megmentése a rendtől függ, mellyel a visszavonulás végrehajtatik. Tábornok Úr ezért adja ki ez irányban a legszigorúbb parancsokat. Budapest, dec. 31-én 1848. Az országos honvédelmi bizottmány elnöke

Kossuth Lajos."

Görgey e levélre reggel fél tíz órakor választ küld Kossuthnak, melyben bejelenti, hogy parancsát végrehajtja és seregét Budára indítja. Ebben a levélben Görgey Kossuthnak ezen utasításait nem találja a legjobbnak, de elfogadja, mert belátja, hogy ilyen válságos percekben legelőnyösebb, ha egy ember a rendelkező. Figyelmezteti Kossuthot, hogy a visszaáramló Perczel-katonákat a főváros határán fel kell tartóztatni, hogy Perczel maradék seregét Pesten néhány nap alatt, ha nehezen is, de mégis össze tudta szedni. Görgey válasza:

"Kossuth elnök úrnak

Bicske, dec. 31-e, 1848. reggeli ˝10 órakor

Minden zavar megelőzésére a ma éjszaka jelentett diszpozícióimat megszüntetem, és seregemet Budára indítom.

Nem azért teszem ezt, mintha meg volnék győződve arról, hogy ez a legjobb rendszabály hazánk megmentésére, hanem azért, mert tudom, hogy ilyen rendkívüli percekben csak egy lehet a parancsnok, a rendelkező.

A hátravonulást, amennyire hatalmamban áll, legrendesebben viszem véghez, bár emberéletbe kerüljön. De vannak földönfutók, kik jelenleg nem az én seregemhez tartoznak, kikről én felelős nem lehetek. Ezek csoportosan vonulnak Buda felé és kétségbeejthetik a fővárost. Jó lesz minden bejárásnál fegyveres erőt felállítani egy erélyes tiszt vezénylete alatt, ki a földönfutókat megállítsa, rendbeszedje és valamelyik értelmes és erélyes törzstiszt rendelkezése alá bocsássa. Ha ezen demoralizált marodeurök az első szóra meg nem állnak, az első kettőt-hármat agyon kell lövetni, majd megáll a többi. Probatum est.

Seregeim részei hollétéről körülményes jelentést még ma teendek.

Görgei tábornok."

Görgey visszaemlékezéseiben úgy állítja be a fenti levélváltást, mintha ő Kossuth ezen intézkedését határozottan rosszallotta volna, holott a fenti levélben a rosszallás nem nagyon intenzív és offenzív, sőt nagyon is konciliáns. Ugyanis a visszaemlékezések szerint Görgey az ellenséget a fent említett vonalból meg akarta támadni, sikerre azonban a Perczel-sereg felbomlása után nem számíthatott, amit ő maga be is vall, tehát a határozott rosszallásnak inkább az a háttere, hogy visszaemlékezéseiben a főváros elvesztésének közvetlen okát Kossuth terhére írhassa. Görgey 31-én hadtesteit Érd, Tárnok, Bia, Sóskút vonalára vonta vissza. Főhadiszállás Budafokon volt.

Hogy Kossuth fent idézett német levele ki nem zárta Görgey részéről a támadási lehetőséget, sőt azt remélte is, bizonyítják azok a levelek, melyeket Kossuth 31-én küldött Görgeynek. Az egyik levélben arra kéri Görgeyt, hogy verje meg az ellenséget, ha lehet, és csináljon ezzel a nemzetnek jó új esztendőt, ha nem lehet, mentse meg a sereget a megsemmisítést kikerülő biztonságba, amerre lehet. Ha lehetséges, Eszéknek, ami a levél írásakor már kizárt eshetőség volt, ellenkező esetben Budára. A másik levélben, melyen ugyan nincs kelet, de amely több mint bizonyos e levél után íratott, arra kéri Görgeyt, hogy a visszavonulást hajtsa végre lassan, és védelmezzen minden lépésnyi tért. Ezt valószínűleg a kiürítés végrehajtásának zavartalansága érdekében kívánta, viszont a levélből félremagyarázhatatlanul kitűnik, hogy még mindig egy Buda előtt vívandó csatával számított. Valószínűleg azt hitte, hogy az ellenség, mely ugyancsak tapogatózva és lassan mozgott, nagyon is szorítja Görgeyt. Görgey visszaemlékezéseiben még egy levélről tesz említést, melyet a Windischgrätzhez menesztett országgyűlési küldöttség hozott Kossuthtól. Ebben a levélben Kossuth bejelenti neki az utolsó egyezkedési kísérletet és utasítja, hogy Buda előtt vívja meg a döntő csatát, de úgy, hogy a főváros kímélését tartsa szem előtt. E levél tartalma majdnem azonos a fent említett dec. 31-i második levél tartalmával, melyben Görgey seregét nem Eszékre, hanem a Tiszához hívja, minthogy a kormány Debrecenbe költözik. Görgey serege Érd, Bia vonalában állt. Görgey felfogása szerint a terepviszonyok miatt a csata színhelye Budához olyan közel esett volna, hogy egyrészt a főváros megkíméléséért nem kezeskedhetett, másrészt visszavonulás esetén az ellenség egykönnyen a Dunába szoríthatta volna a hátrálókat, mert a Duna olyan közel fekszik a csatatérhez, hogy az átkelés rendezésére alig lett volna idő, tekintetbe véve azt, hogy a Kossuth által előkészített provizórikus átkelési helyeken csak óvatossággal és nyugalmas renddel lehetett a sereget áthozni. Görgey ezért január 2-án személyesen Kossuthot kereste Pesten, hogy vele mindezen kérdéseket megbeszélje - Kossuth azonban már nem volt Pesten. Mielőtt a kormány menekülésének sokat vitatott kérdésére, Kossuth állítólagos gyávaságára áttérnék, a két említett levelet a következőkben közlöm:

"Görgey Tábornok úrnak.

Perczelről most is csak annyit tudok, amit Batthányi István mondott tegnap éjfélkor. Tudniillik, hogy este 5 órakor beszélt vele Fehérváron, hol csak lovasságával s 5 ágyúval volt, és a toronyból signalisáltatván az ellenség közeledése, a móri útról elindult azon szándékkal, hogy az érdi, ercséni úton magát Buda felé vetendi.

Küldtem kurirokat mindenfelé - még nem jöttek meg. Mihelyt megjönnek, írok.

Kegyed táborából visszajött kurirjaim azt mondják, hogy Perczel csak két ágyút vesztett, a többit s infanteriájának tetemes részét Karger vette fel, ki azonban elkésett.

Bizonyos-e Ön, hogy a centrumban nem hagy ellenséget, mely Budára jöjjön? Avisirozta e Lázárt, hogy mit tegyen?

Az ellenség mozdulatai határoznak, én innen sem nem dirigálhatok, sem nem akarnám, ha tudnám is.

Én csak a célt mondom ki, melyet Ön, tisztelt Barátom, szeme előtt tartand. - Először verje meg az ellenséget, ha lehet, csináljon a nemzetnek jó újesztendőt. Másodszor, ha ez nem lehet, tartsa meg az országnak a sereget, arra hozva azt a megsemmisítést kikerülő biztonságba, amerre lehet. Eszéknek, ha lehetséges - ha nem lehetséges, erősen tartva a pozíciókat Budára, úgy, hogy a hídon csapatonként átvonulhasson. Ez nagy feladat - igen nagy -, de csatavesztés esetére attól függ a haza sorsa.

Míg seregünk van, van hazánk.

Kossuth."

A következő levél:

"Görgey Tábornok úrnak.

Kérem azt tegye Ön, amit legjobbnak talál.

Válasszon jó pozíciót, védelmezzen minden lépésnyi tért teljes erővel, ne adjon fel egy talpalatnyit is, s ha mégis hátrálni volna kénytelen - kérem olyan lassan, amint csak lehet.

Nézetem ez: Budapestet nem lehet ostromnak s annak következtében prédálásnak kitenni - tehát a csatának Budán túl, nem Budán bent kell vívatni, s ha ez a csata elvész definitive: úgy magát a várost nem fogjuk harc terévé tenni.

De azért Budapest elvesztésével a hazát nem adjuk ám fel. Elvész Budapest, mint elveszett Győr, de azért az ország megvan, meg kell lennie.

Ekkor fő feladat marad a sereget megmenteni.

Négy átjárást csináltatok a Dunán. Az ágyúk és lovasság, ha szépen rendbe jön, átjöhet a Lánchídon.

A Szent Gellért hegye táján szabad járást csináltattam a kompoknak.

Szent Gellér hegy s a Lánchíd között a két parton széles álló jég van, a középen tiszta víz, amazt hizlaltatom, erősíttetem, ide pedig hidat veretek. Holnap készen lesz.

Fent a szigetnél a jég áll: azt hizlaltatom. Szalmával rakatom, deszkával pótoltatom.

Küldjön General Stablereket, kik csatavesztés esetében a hátravonulás lineát recognoscírozzák.

Az országgyűlésnek és a kormánynak Debrecenbe kell mennie. Mert a főváros elvesztésével nem szabad a sereget, mely ügyünkhöz állott, szélnek eresztenie, hanem fel kell tartania - s hogy fizetésről, élelmezésről etc. gondoskodhassunk -, az országgyűlésnek szabad helyen kell együtt lennie, tehát menjen Debrecenbe, a sereg pedig a Tiszához. - A vasútnak Szolnokig miként használhatása s később elrontása iránt is tisztában kell Önnek jönni.

Csak az Istenért kérem, a szekereket takaríttassa el útjából.

Bátran neki, én azt hiszem, győz, de ha nem győzne - akkor mentse ám meg a sereget a Tiszához.

Nem adjuk ám fel amúgy könnyedén a Hazát. Isten áldja, Kossuth.

- Most írja Mészáros, hogy Schlick retirál. Isten bizony elszökik, pedig kalkuláltam reá, hogy elfogjuk."

Kossuth január elsején hajnalban hagyta el a fővárost. Amilyen indokolatlan Görgey részéről azon megjegyzés, hogy Kossuth a Windischgraetzhez indított békekövetséghez való hozzájárulás által megint hamar az egyezkedés útjára lépett az osztrák hadsereg főparancsnokával szemben, aki Schwechat előtt oly dölyfösen válaszolt neki, éppen olyan rövidlátóak a kormány menekülésére vonatkozó szarkazmusok. Windischgraetz gőgös válaszát Kossuth előre látta, lelkiismerete, nemzete iránti kötelességérzete azonban nem engedte, hogy ezt a lépést, melyben sokan a háborút meghiúsító mentőhorgonyt látták, megakadályozza. Ellenkezőleg, az ő magatartásával bebizonyította, hogy el akarja kerülni a vérontást, hogy a békés megegyezésnek, mely igazságon, a nemzet jogainak elismerésén alapul, feltétlen híve. Ezért a lépésért csak elismerés illeti Kossuthot. A háborút el lehetett volna kerülni, ha a császári hadsereg vezére nem Windischgraetz, hanem egy okos, mérlegelni és előre látni tudó férfiú, akiben van politikai és diplomáciai érzék, és aki nem a nemzetet tipró gőg elnyomó intézkedéseiben kereste a monarchia jövőjét, hanem a megértésben. A feltétlen megadást követelő gőgös válasz és a védtelen békekövetek egyikének, Batthyány Lajos grófnak gyáva és a történelem legocsmányabb tetteinek egyikét képező letartóztatása Kossuth politikáját igazolta. A bekövetkező elszánt és véres háború, az oroszok intervenciója, a magyar nemzet borzalmas szenvedései Haynau alatt, a tizenhét évig tartó abszolutizmus kínzásai ebből a Windischgraetz-Schwarzenberg politikából fakadtak, mert e politikát a szadizmus ösztökélte és izgatta. Valóságos szadisták vezették akkor a monarchiát, és rideg szenvedéllyel kínozta e szadista kamarilla a nemzetet, mert fő elvük volt az ellenkező nézeten levők kiirtása. Ez a legkönnyebb és leglelkiismeretlenebb politikai metódus. Kéjelegtek a magyar nemzet kínlódásai láttán. Windischgraetz, Haynau, Schwarzenberg, Stadion, Welden mind a hatalom szadistáinak tipikus példányai - míg velük szemben Kossuth a nemzeti jogok, a népszabadság idealizmustól hevített, emberséges és valóban kiváló képviselője.