Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 17.szám

Tardos Krenner Viktor: Emlékezésem Palágyi Menyhértre

Mikor most e soraimban mesterem emlékének óhajtok áldozni, az a vágyam és igyekezetem, hogy szavait úgy adjam, ahogyan ő azokat kimondotta. Nem akarok azokon simítani, faragni. Úgy érzem, leghívebb így vagyok hozzá, s mások számára is, akik őt nem ismerték, csak így rajzolhatom meg szelleme képét, sokszor simítatlan kirobbanó mondataiban, melyekből a meggyőzni akarás pátosza csendült. Szemei ilyenkor kihegyezett dárdákként szegeződtek a hallgatóra, máskor utánozhatatlan jóakarattal melengették azt. Most is úgy érzem, mintha rám tekintene, s azt mondaná: ne cifrázd! - Hát nem is akarom. -

Lapozom feljegyzéseimet.

Hallom szavaid, Menyhért, a lényegre törtek - megkísérlem úgy, ahogyan tanítottad: in medias res!

 

A mester.

A poéta.

A filozófus.