Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 10. szám

Pintér Ferenc: Ostromolják a várost!!!

Az éléstárak

összetörtek az üresség súlya alatt.

A szoptatók

ezerszám feküsznek a tüdővész tele árkában.
Keblükről elindulnak vándorolni
és biztos állást keresnek
a ma született fiúk, leányok.

A háziúr

kiadta a rendeletet, hogy az árvíz először a pincelakások meztelen lakóit fojtogassa,
Mert nem akarnak bért fizetni!!

MINDENKI ÁTVESZI A LEGFŐBB PARANCSNOKSÁGOT!!

A gyomorbajos

megnézte a telt hullaházakat,
gyönyörködött a megszámozott halottak rendes viselkedésében
és felkiáltott
Még mindig sokan vagyunk ahhoz, hogy éljünk!!

A tanító

elvitte iskoláját kukacot gyüjteni,
oda,
ahol srapnellgolyók csipték véresre a gyerekek fülét. -
Magyarázott
"Tudjátok meg, hogy éppen úgy túrjuk orrunkkal a
földet, mint a giliszták -
Tudjátok meg -
ti belőletek se lehet sose más ember, mert
Így kell ennek mennie
legalább kétszáz esztendeig."

A gyerekek

szégyelték magukat és hazamentek...
A szüleik elküldték őket hazulról
hogy álljanak sorba tejért a VILLAMOS előtt...
Mindig kevesebb lett a gyerek.

A felnőttek

jobban szerettek lefeküdni mint fölkelni...
HIÁBA integetett a NAP.
A gyárak dagadó termelése reflexek nyüvése lett.

A főkereskedők

közfelkiáltással megválasztották magukat
OLTÁRKÉPNEK
és aki két milligramm cukrot akart venni,
annak ünnepélyesen meg kellett fogadnia,
HOGY EGÉSZ ÉLETÉBEN SE GONDOL TÖBBÉ
idáigvolt EMBER VOLTÁRA.

A lányok

elvitték féltveőrzött kincsüket a szobroknak,
rájukagatták
és hazamenve
magukra zárták az ajtót
mondván
"Keltsetek Fel Bennünk, Ha Feltámadnak A Férfiak!"

A szentek

százévek óta álldogálltak a
katedrálisok bejárata fölött.
De most
megcsóválták fejüket,
becsapták a nyitott kőbibliát
és szerteszéledtek a városban.
Nem lehetett semmit se mondani, többé,
úgy, hogy megértsék...

Egy ember

felmászott a falra
kinézett a városon túl
és elkezdett kiabálni
"FELROBBANT A VÉSZFÉK!!!
(a többiek)
visszahúzták
elítélték őt értelmetlenség miatt
és kiplakátozták, hogy senkise merje gondolni, hogy
"FELROBBANT A VÉSZFÉK!"
ETTŐLFOGVA azonban mindenki Reszketett, hogy hátha
mégis...

AZ ERŐK

csodálatosan és szüntelenül megbomoltak.
TŰZ villogott mindenkinek a torkában
és - ha - akárhol is megállt egy ember az uccán
Fenyegető PARANCSSZAVAK füstölögtek a feje fölött.
A VÁROSON KIVÜL állhatatosan döngette
A MEGRENDEZETT SORS A FALAKAT -

VÉGRE

valaki elordította magát
...BÉKE!!!
TISZTESSÉG!!!
BECSÜLET!!!
...MINDNYÁJAN VAGYUNK!!! HA NEM
IS ÉRÜNK RÁ SZÓNOKOLNI!!!

Mindenki

melléjehurrázott,
az ablakok egyszerre kinyíltak
és sugárzott a feltámadás
a Falak leomlottak
és az
???? ELLENSÉG ?????
nem volt sehol.