Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 8-9. szám · / · Babits Mihály: Könyvről-könyvre: Balassa.

Babits Mihály: Könyvről-könyvre: Balassa.
Ami még kimaradt.

Bizonnyal nem mondtunk el mindent ami e fontos könyv forgatása közben eszünkbe jutott, számos kisebb hiány mellett két nagy hiány maradt dolgozatunkban, két nagy igazságtalanság, az egyik Dézsivel, a másik magával Balassával szemben.

Az irodalmi kritikát első sorban a művek jelességei érdeklik, ezek a pozitívumok, minél jobb valamelyik mű, annál többet lehet beszélni róla, ami rossz, arról nem is érdemes szólni. Egészen másképpen van a kiadás filológiai munkájának kritikájával. Itt a jelesség maga a korrektség, a hibátlanság, sokszor szinte negatív valami, szerény munka ez, mely nem nyit teret a dicséretre, s csupán hibáiban ad fogózót a szónak. Ilyennemű munka úgy legjobb talán mint az asszony, ha legkevesebbet lehet beszélni róla. Dézsi munkájáról sokat beszéltünk, mert sok súlyos kifogásunk volt ellene, kevesebb alkalmunk volt megmondani, ami jót találtunk benne. A laikus nem képzeli, milyen rengeteg ez a munka, s a sok súlyos hiba mellett még mindig mennyi komoly érdemnek marad benne helye. Kötelességünk volt a szigorúság, hisz irodalmunk egy standard-munkájáról van szó, mindnyájunk érdeke, hogy hibái majdani új kiadásából eltűnjenek. Nem sajnáltam hát a szót, s szívesen közöltem volna részletes jegyzeteimet is ha a tér engedte volna.

A másik igazságtalanság magát Balassát érte. Nem mutathattuk itt meg költői nagyságát, melyet pedig alig mutatott meg még valaki igazán, érzelmeinek tüzét és gyöngédségét, megható elborulásait, s napsugaras földerüléseit, ahogy a természetet és életet élvezni tudja, színezésének szinte dekadens árnyalatosságát, megragadó hangmegütéseit, "első sorait", melyek csalhatatlanul visznek az érzés közepébe, verseinek pompáját, primitív, belső muzsikáját, sokszor oly egyéni és édes kifejezésmódját.

Talán máskor lesz erre alkalmuk.