Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 4. szám

Féja Géza: A Galamb papné

Jó így a jelenből nézni vissza erre a regényre, az új nagy, gazdagabb égbolt alatt a kezdetet elgondolni. A mai Móricz Zsigmond megnöveli az elindulót, megerősíti sejtelmeit. Nálunk a felszín alatti első mélyebb réteg a káosz s így sajátságos líraiságra vagyunk determinálva. A magyar próza forradalma ezért érik nehezebben olyan teljességgé, mint a líra forradalma. Móricz Zsigmond első stációja a káosz sejtelme. Naturalisztikus benső elemekre visszavezethető akkordja az életben való megnyugodás, beteljesedés. Pesszimizmusa, mely második korszakában olyan teljes, annyira mély magyar pesszimizmus, az első korszakban még problematikus, még nem végzetszerű, nem világerő, könnyen feloldható, megnyugtatható. Három regény szól e korszakban a szerelemről, a Harmatos Rózsa, A Galamb papné s az Árvalányok. Egy arculattal, egy ellenséggel viaskodik mindhárom ízben s a legmélyebb húrokat az Árvalányok üti meg. Könnyedébb emlékeit objektiválja e fázisban az író s színes, pompás szőnyeget, díszletet sző belőlük. S a kedves, gondos díszletek közé tolul már néha a mélyebb arc.

A harmóniátlanság fokozott érzetével jött a művész Móricz a világra, de nem a szokott naturalista sötétenlátás ez. Már a Galamb papnéban rejtett összetevő erő a magyar szociális helyzet. Az életfenntartás pedig mámorfokozás nálunk, természetellenes mámorfokozás, eleinte színek és események zsúfoltsága, később az érett művésznél rejtettebb, nagyobb világerők szerelme. Móricz Zsigmond legnagyobb problémája az, hogy milyen hát az élet a kényszerű mámorfokozások tüzében. A Galamb papné még nemesen és finoman békés alkotás, lírája virágos kiskertre emlékeztet. Erői virágozni kezdenek a fiatalság napjánál, de langyos nyugalomba, teljesedésbe is füröszt az mindent. A művész belseje azonban már ekkor erős viaskodás volt, furcsa, egybesimuló - széthulló megoldatlanságnak érezte talaját. Szerelmi játék a Galamb papné. Két végletesen más test zenéje a kéjben s ha a megoldás a gazdagabb világ ritkulása is, mégis otthonhoz hívó drága rendelés.

A falu még alig él e regényben s csak későbbi nagy regényeiben lesz teljesség, elemi erők legvérszerintibb talaja. De itt van már kedvelt, később annyira elmélyített alakja, a református pap. Itt még egyszerű realizmus-nyűgözte keretek között, később titánteremtő kísérlet lesz belőle, keresés a mítosz számára. A papné is egy másik alkotásának (Isten háta mögött) nőalakjában teljesedik ki, itt játszódik, ottan él. Kedves, színjátszó lámpafény a Galamb papné minden mozdulata, egy kis darab miliőt bevilágít, de be is határol. A közelmúlt regényirodalmát mélyen jellemző alak Thorsa Gábris, a pusztuló dzsentri. A papné benső határai az összes szereplők alakjait is megjelölik, a békébe oldódó líra sem enged nagy kilendülést. Mégis a probléma örök nyugtalanságát érezteti fojtottan ez a regény, folyton szétoszlik a lehűvösödés párája, a be nem telő mámornak folyton kiújulnak a sebei. E korszakban már nőttön nőttek az író gyökerei s lassanként átélték, átölelték az Országot. A szerelmi probléma is szépen tükrözi e növekedést. A Galamb papné temperamentumok harca, az Árvalányok a nemek küzdelme, az Isten háta megett már sok hangszer zenéje - így megy a probléma a legszebb zengésig, mikor az asszony már gátló gyönyörű rög, melyre fájdalom rátiporni, vagy pedig szétveti a férfi erőit. S ha a Galamb papné elmélyülő magyar novella, nagy regényei az elmélyülő magyar regény stációi.

Csöndes sejtelem ez a regény a teljesedő, pesszimista Móricz Zsigmondról. Arról, aki már meri és bírja a halált. Az egyedüli tiszta magyar kibontakozás a lázadás lesz, mely biztos halálba tart, mert végtelenül akarja ismételni önmagát. A Galamb papné e lázadás első formája, lázadás egy életfolton, a játék lírájával, de nemsokára jönnek a lázadások időben és térben a mítosz lírájával. Abból indultam ki, hogy milyen nehéz a magyar regény forradalma. Művészetünk lírai temperamentumú s a regény sokszor egy nagy, átmeneti táborozás - ég felé kanyargó füstje a tisztább műfaj vágya. Móricz Zsigmond elindult a forrástól, kis forrás a Galamb papné is s már megcsillant előtte a tenger. Minden nagy motívuma elnyeri tiszta, mesés-mitikus végállomását, a lázadás az. És akkor meghalt a mesében, a szerelem a Karak szultánban. S ezekben ott úszik, ott kísért a dráma magva. Korszakot ígér, bennünk bujdosó távoli dolgokat, melyek rá várnak, s melyekre mi is annyira várunk.