Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / · Babits Mihály: Könyvről-könyvre

Babits Mihály: Könyvről-könyvre
Még egyszer Ady-dolgok.

Földessy Gyula az Utolsó Hajókról szóló cikkemre hosszú levéllel válaszolt. Levelének olvasása után sem hihettem, hogy bármikor egy pillanatra is belenyugodtam volna, vagy belenyugodhatom valaha, ennek a kötetnek a címébe. Azt írtam: "Senkinek sincs joga, hogy a maga mégoly jelentéktelen ötletét is Ady köpönyege alatt lopja be a halhatatlanságba." Nem gondolom, hogy a derék Földessy ravasz szándékossággal akart volna a halhatatlanságba lopózni. Mégis félő, hogy ez a könyvcím (ha örökre hozzátapad az utolsó Ady-könyvhöz) olyan halhatatlanságot szerez neki, amilyet nem kíván. Reméljük azonban, hogy Ady jövendő összkiadásaiban ezt a címet csak a bibliográfiai jegyzetek között fogjuk olvasni.

Az általam indítványozott Ady-konjektúrák közül kettőről máris kiderült, hogy igazam volt. Előkerült ugyanis a Piros gyász ünnepén első lenyomata (a Galilei-kör egy program-lapján) ahol, min Földessy közli velem, az egyszer helyett csakugyan ezerszer, s a sikoltsz helyett síkoltoz áll. Nyílt kérdés marad azonban a Legoktalanabb Szerelem negyedik strófája. Ha itt a régi olvasást tartjuk meg, akkor ez a strófa valóban homályos és csak igen nehezen kimagyarázható. Általában Földessy azt látszik hinni, hogy amit valahogyan ki tud magyarázni az már nem homályos. Biztosítom róla, hogy azokat az Ady-verseket, amelyeket homályosaknak mondtam - s amelyeket ő nagy apparátussal magyaráz - én is ki tudom magyarázni és pedig többféleképpen is. Egyikről sem mondtam, hogy nem lehet meglelni értelmét - még kevésbé, hogy nincs értelme. De, hogy homályosak, azt alig tagadhatja valaki aki az utolsó Ady-kötetet átlapozza. Levon-e ez valamit Ady költői nagyságából? Kell-e ellenem védelmezni Adyt?

E kérdésekre, azt hiszem, múlthavi cikkem előre megfelelt.