Nyugat · / · 1924 · / · 1924. 2. szám · / ·
1.
Átfogta karcsu derekát...
Karjára dőlt... s a változó
halmokon ugy röpültek át
az uj világba, mely az ó!
Halmokon át s messzebbre még,
tulhágva bibor dombtetőt,
s Napnyugat szívéig a szép
királyleány követte őt.
2.
"Aludnék még száz évig én
még egy ily csókodért, szivem!"
"Ébredj örökre, kicsikém:
ilyen volt, ilyen és ilyen...!"
S fölöttük a vidám szelek,
és surranó csillag oson,
s reggelbe omló szürkület
árad át arany rácsokon.
3.
"Óh hosszan alvó szép szemek!"
"Óh boldog álom! tovaszállt."
"Boldog csók! ébresztője lett."
"Csókod elüzné a halált!"
S fölöttük hold ing, hold halad
köd-tóban, aranycsónakon,
és estbe-haladó alkonyat
süllyed át rózsás fokokon.
4.
"Lehet-e? Száz nyár igy tün el?
S most hova megyünk, mondd, hova?"
"Jer atyám udvarába, jer:
ott vár rád mégnagyobb csoda."
S halmok fölött, és rajtuk át,
tulhágva bíbor dombtetőt,
éjen tul, napon át, a tág
világon át, követte őt!