Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 21. szám · / · Árkádia

Árkádia
Kisfaludy Sándor regéi.

Császár Elemér a Phil. Közlöny legújabb számában (47. évf. 1-6.) Heinrich Gusztáv kapcsolatát tárgyalja a magyar irodalommal s azt igyekszik kimutatni, hogy ez "a germán lelki szövedékű tudós mindinkább szívébe zárta a színmagyar irodalmat." S hogy "Heinrich élete alkonyán valójában nem német irodalomtörténész volt, hanem a magyar irodalom buzgó munkása." Ennek bebizonyítására elmondja, hogy "Heinrich figyelme lassanként átterjedt a magyar irodalomtörténet olyan kérdéseire és problémáira is, amelyek már nem kapcsolódtak a német szellemhez... Sőt azzal a bátorsággal, mely mint embert is jellemezte, ő a német műveltség neveltje s a germán szellem búvára, egy ízben egyik legmagyarabb költőnk gyökeresen nemzeti szellemű költészetén, Kisfaludy Sándor regéin próbálta meg erejét." (A ritkítás tőlünk ered.) Megdöbbentő Császár Elemérnek ez az állítása. Tehát Beöthy és Riedl utóda, a magyar irodalomtörténet egyetemi tanára nem tudja, hogy Kisfaludy Sándor regéi egy tizedrangú német költő Veit Weber romantikus elbeszéléseinek (Sagen der Vorzeit) utánzatai, tehát "gyökeresen" német eredetű költészet áttéve magyar vidékekre. Nézzük csak mit ír ezekről a regékről Császár mestere és fegyvertársa, Pintér Jenő: "...mind az amit (Kisfaludy S.) elbeszél vagy a maga leleménye vagy külföldi olvasmányainak módosítása. A dunántúli nép mondáiból semmit sem kölcsönzött, a magyar irodalomtörténetből csak igen keveset vett. Annál erősebben hatottak rá Veit Weber prózai elbeszélései. A lovagromantika motívumai Weber útján jutottak regéibe. Mint Petrarcának Himfy szerelmeiben, csaknem annyit köszönhet Webernek regéi megírásában." (A magy. irod. tört. Bessenyei fellépésétől. II. 119.).