Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 19. szám · / · Figyelő

Kosztolányi Dezső: Tavasz ébredése

Nem az a tavasz, nem a régi, semmi esetre. Az, 1890 körül, forró volt, viharos és a szavak is úgy csillogtak benne, mint a szerelmes kőrisbogarak. Nem írhatunk róla lelkendező beszámolót, inkább irodalomtörténeti visszaemlékezést. Azóta Wedekind, ki az álarcos úr szerepét mondta rekedt és mégis süvöltő hangján, meghalt és a költő beérkezett a polgári színházba. Úgy látszik, ez a dolgok rendje. Baudelaire százéves ünnepén a polgármester úr beszélt, személyesen és hivatalosan, kürtőkalapban, fehér kesztyűben.

De: tévednek azok, kik kopottnak vagy fontoskodónak hirdetik a kamaszkor e drámáját, mert eltűnt körülötte a tilalmi varázskör, az újság ingere és megmaradt az, ami halhatatlan. Egy nyugodt, boldognak nevezett kor vergődése és lázadása, mely emlék a tizenkilencedik századról, mint a tizennyolcadik századról Werther. Sápkóros süldőlányok, boldogtalan gimnazisták éles arcélei. A tavaszi erdő, hol szagos mügét szed a szerelem és az esős temető, hol tanárok esernyői feketéllnek. Egy tanári szoba, befalazott ablakaival, egy polgári otthon, hol a lámpafényben kísértetek járnak. Istentelen kacaj, könnyező ártatlanság. Regényessége a fiatalságnak. Mindenekelőtt pedig a vágy ősi szembekötősdije, az ifjúság mindig megújuló harca, melyet nem tüntet el semmiféle helyes nevelés, vagy nemi fölvilágosítás, gyermekek tragikuma, kik diákszobában, padláson, ligetben magukra hagyottan a végtelennel viaskodnak.

Ezt állandóan éreztem a Belvárosi Színház kései előadása alatt is, a mai megváltozott időben is. Fiatal színészek játszanak, s a rendező Hegedüs Tibor, éles értelemmel, ízléssel vezeti őket. Laza jeleneteket egy hegedűszó, egy lárma, egy nevetés köt össze s az egész, amint gyorsan lepereg, egyetlen víziója egy lidércnyomásnak. Básthy expresszionista díszletei nem rínak ki az impresszionista darabból. Elég egy ferde lámpa és az az utca, elég egy papírfal és az a szoba. Azok a kellékek, melyek a bútorkereskedések kirakataihoz hasonlítanak, végképp lekerülnek a mai színpadról.