Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 4. szám · / · Figyelő · / · A Magyar ritmus problémájához

Földessy Gyula: Ady: Rövid dalok
- válasz Kardos László bírálatára -

A Nyugat 1922. dec. 16.-i számában Kardos Lászlónak több kifogása van az általam összetarlózott s az Amicus-kiadásban megjelent Ady-versgyűjtemény ellen. 1. Hogy "a versek sora hézagos, nem veszek tudomást arról, hogy Ady több más debreceni lapnak is munkatársa volt. - Magam is nagyon sajnálom, hogy a tőle felsorolt versek kimaradtak a kötetből, de annyira mennyire mentségemül föl kell hoznom, hogy a Nemzeti Múzeum hírlaptárában a versek egybeszédes idején, 1919-20 telén, egyedül csak a Debrecen volt hozzáférhető, a többi debreceni lapokat lehetetlen volt megkapnom, mert egy más épületben rendezetlenül voltak felraktározva, - 2. Szememre veti azt is, hogy a közöltem versek kronológiája hibás. Két esetben csakugyan téves a hivatkozás és pedig azért, mert a vers-közlések oldalán a lap fején szept. 15. és aug. 23. helyett sajtóhibával szept. 1. és aug. 2. volt nyomtatva s a másoló a vers leírásánál ezt a sajtóhibás dátumot tette oda s a vers szöveg és a másolat egybevetésekor a sajtóhiba engem is félrevezetett. Bizonyos, hogy e tévedésekért én kell, hogy tartsam a hátam a két, a Debrecenből kifelejtett vers miatt is hiába állok elő a másoló elnézésével, de szabad legyen nekem is csodálkoznom azon, hogy a szíves bíráló engem kiigazító adataiban háromszor is megtéved: a Nászutazók nem 1899. szept. 15. hanem szept. 16.-án jelent meg, A hétről c. vers megjelenési dátumául 1899. okt. 2.-t ír szept. 2. helyett s egy harmadik Ady verset Szakíts, feledj! - 1899. okt. 30-ról idéz, pedig ennek a versnek ebben a lapszámában semmi nyoma sincs, sőt jóval vissza és előre a megelőzők és következőkben sem.

Egyébként béke velünk. Kardos László nagyon jól tette, hogy fölhívta a figyelmet a Rövid dalokból kimaradt versekre. Egyenlőre álmodnunk sem lehet róla, hogy a teljes Ady megjelenhessék, de az ilyen kiegészítések minden esetre közelebb visznek ehhez a távoli időponthoz. S ha magam, Ady halála óta első sajtó alárendezője a még kötetbe nem foglalt Ady verseknek, még nem ebbe a kellemetlen helyzetbe csendes rezignációval kell belenyugodnom. Nem járok másképp, mint mindazok, akik nagy poéták hagyatékát először próbálták összegyűjteni. S talán ezen felül is megvéd némiképpen mai életünk keservesen nehéz technikája. S végül azt hiszem, hogy ez az Ady kötet hézagai dacára is hű képet ad a croquis versek nagy poétának menendő Adyjáról s az Ady egész oeuvre-jével foglalkozó művelt olvasó vagy esztétikus nem igen lehet el nélkülük.