Nyugat · / · 1923 · / · 1923. 2. szám
XXXX: fektesd a kezed a szívedre.
Véred piros árja táguló, álnok,
Meszes eredben hogy csöndesül egyre.
XXXX: fektesd a kezed a szívedre,
Közel jársz már az élet torkolathoz.
Érzed, a szél mily drága szagokat hoz?
Óh bágyasztó árama a halálnak,
Óh áldott, óh áldott, sós tengeri szag!
Hogy torlódik, ülepszik egyre az iszap -
S hogy tágul, terpeszkedik életed medre!
Érzése már emlék, s emlékei: zátony...
Pár hullám, s már túljársz földi hazákon.