Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 24. szám · / · FIGYELŐ

BÁLINT ALADÁR: AZ ERNST MÚZEUM KIÁLLÍTÁSA

Az Ernst Múzeum ezúttal új festőművészt mutat be a közönségnek. Székely Kovács Olgát. Nagyméretű, befejezett kompozíciókkal jelentkezik a fiatal művésznő, oly művekkel, melyek szinte maguk fölé óhajtják a múzeumi patinát. A festőt teremtőmunkájában nyomról-nyomra követni alig lehet, az élmények míg expresszióig érlelődnek, gyakran, sőt legtöbbször az ösztön titkos és kitapinthatatlan rejtekútján futnak végig, nem kérjük számon Székely Kovács Olgától sem, hogy miképp jutott az akadémiák hűvös magaslatáig (bevégzettsége amúgy is távolmarasztaló korlátként mered a szemlélőre), de a bensőség, a rutinos előadásmódnak légtornászszerű ügyességre való fejlesztését mindenesetre megállapítjuk. E súlyos tehertétellel indult útnak a fiatal festőnő. Ő bizton úgy véli, hogy az akadémikus készültség bőséges útravalója lehet a későbbi ingadozások válságaiban, viszont a tudás nem lehet meg nem szolgált örökség, elődök küzdelmes életútján, böngészés közben felszedegetett kincshalmaz; azt is át kell élni, mint mindent, amit a művész embertársaival közölni óhajt. A technikai felkészültség fölénye, ha vonzó formában jelentkezik, legtöbb esetben rokonszenves, de ez esetben mintha nem szolgálna magasabb célt e technikai virtuozitás. Kompozíciós gondolatokat hiába keresünk a vásznakon, a színharmóniák is inkább megvesztegetők, mint meggyőzők. A legtöbb képre oda lehetne írni: Paris vagy Wien 1820 vagy 1840. Talán a patina majd elvégzi a nivellálás munkáját.

Gara Arnold hosszú idő múltán ismét visszatért oda, ahonnan kiindult, a piktúrához. Kerámiai munkákat most nem állított ki, viszont egy egész termet megtöltött képeivel, a nyár emlékeivel. A szabad természet sugallatára festette kicsattanó színekkel telirakgatott vásznait. Képeiben kettős lény mutatkozik. Ha tájképet fest, átadja magát a látás ösztönös örömének, azonmód frissen igyekszik visszaadni mindent, amit tekintetével felfog. Pogány öröm szállja meg, gyönyörködik a színek tüzében feltörő erejében és érzései megremegtetik képeinek szerkezetét is. Arcképein ellenben megfontoltan lemér minden színt, minden formát; élményeit az absztrakció szűrő, válogató mechanizmusán bocsátja keresztül. Stilizál, épít, újjáértékel és elnyomja az impresszióit. - Rajzai szellemesek, üdék. Grafikai művei (rézkarcai, litográfiái) előkelő, stílusos alkotások, amelyekben egy kényes ízlésű grafikus művész gazdag fantáziája mutatkozik megkapó mozzanatokban.

Reményi József nagyobbára arcképérmekkel szerepel e kiállításon. Szolid munkák. A művészt nem térítették le útjáról az arcképmintázás retusáló, másító lehetőségei. Formai tisztaságra törekszik és e törekvését a legtöbb érmén sikerült is érvényre juttatni.