Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 23. szám · / · Rab Gusztáv: MOCSÁRLÁZ

Rab Gusztáv: MOCSÁRLÁZ
- REGÉNY - (8)
FELHŐ

Horváth ezen a napon sokat gondolt Jolánra. Közben a tanuláshoz szükséges könyveket szerezte be. Egy antikvárius kirakata előtt nézegette a könyveket, amikor valaki megérintette a vállát. Hátranézett. A kecskeszakállas kalandhős állott előtte.

- Jó napot fiatalember. Mit néz? Hogy érzi magát? - kérdezte tőle.

Ridegen felelt:

- Jól.

- Nem lenne kedve egy revánsra?

- Nem.

- Jó, hát nem most. Mondjuk este. Helyes?

- Kérem, menjen a fenébe - kiáltott rá könnyen jövő haraggal. - Maga közönséges hazug. Érti? Hazug! Jól tudom, hogy soha életében nem volt se Afrikában, se Indiában.

- Ezt honnan tudja? - kérdezte az öreg meghökkenve.

- Honnan? A húgától, akinek a címét megadta nekem. Nem emlékszik? Másnap, hogy elnyertem magától az ő nyakláncát. Ez is micsoda disznóság!

- Csak csendesebben fiatalember - mondta szúrós pillantásokat vetve rá az öreg. - Én mindent tudok. Már akkor délelőtt, amikor kérdezősködött tőlem, gyanús volt a dolog. Nem emlékszik? Most én kérdezem. Háború előtt én is ott voltam abban a kis városban, a kiránduláson. Maga akkor olyan vőlegényféle volt. Tagadja talán?

- Mit akar ezzel?

- Semmit, semmit. Csak én tudom az ilyen kis eseteket, mint a magáé. Kitűnő memóriám van! Most a húgom férjnél van és azt is tudom, hogy maga nagyon sokat jár oda és legtöbbször olyankor, amikor az ura nincs otthon.

Horváth reszketni kezdett:

Mi az? Ez az ember mindent tud. Most Budafokot fogja említeni...

Fürkésző kíváncsisága, saját sebében való kotorászás leküzdhetetlen erővel fogta el.

- Na és mit tud még egyebet? Halljuk! Talán azt is tudja, hogy a húgát... - és itt egy triviális kifejezést pukkantott el. - Na beszéljen!

Az öreg erősen a szeme közé nézett.

- Nem mondok semmi egyebet, csak annyit, hogy jó lesz vigyázni. Ne ugráljon barátocskám! Én kellemetlenebb tudok lenni, mint maga. Ajánlom, kössünk békét.

- Ilyen hazuggal nem barátkozom. Ha kell, visszaadom a pénzét. Most én mondom, hogy vigyázzon! Hisz maga pogány, nem keresztény, gaz bolseviki! Egy szavamba kerül és lakat alá tetetem! Hogy megkegyelmezek, ezt köszönje meg a húgának!

Megfordult és otthagyta.

- Ej, haj - szólt utána az öreg. - Inkább a férjének fogom megköszönni. A felesége miatt egy ficsúr incifinci nagylelkűségre is képes! Jó egynek! Köszönöm szépen. Maga nem fogja ezt megköszönni nekem. Tudom!

Horváth rántott egyet a vállán és tovább ment:

Ej, ma nem keresem meg Várnayt. Eleget mászkáltam már. Majd holnap.

Haza ment és lapozgatott könyveiben. Egy félóráig olvasott és képtelen volt eredményt leszűrni.

Ej, majd holnap - gondolta és félredobta a könyveket. - Holnap rendszeresen hozzákezdek. Ez a vén gazember még valami kellemetlenséget csinál. Mindegy. Hisz ez az, amit akartam!

(Folyt. köv.)