Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 10. szám · / · DISPUTA · / · NEGATÍVUMOK A MAGYAR HUN MONDÁK KÉRDÉSÉBEN · / · KIRÁLY GYÖRGY TEMETÉSÉN

KIRÁLY GYÖRGY TEMETÉSÉN
Babits Mihály beszéde:

Írótársaid nevében, a Nyugat folyóirat szerkesztősége nevében, búcsúzom tőled, Király György! Igaz-e, hogy meghaltál és hogy nem látunk többé soha? Hosszú, hosszú hónapokig féltettünk, mint egy drága vendéget, s lestük kedves beteg arcodon, nincs-e fölírva már oda a közeli távozás órája? S most, mikor elmentél, nem tudjuk elhinni távozásodat, s úgy érezzük, hogy itt vagy és itt maradsz közöttünk. Kínozzuk magunkat, mint a kincsét vesztett ember, elgondolni ki voltál és mit értél nekünk, nemes, egyenes barátunk, bajtársunk, igaz férfi, bizodalmunk, sziklánk a harcban, aki mosolyogtál az idők zivatarai közt, tollunk, aki kard voltál, szeretetünk, aki erő voltál, eszünk, büszkeségünk! Művelt magyarság, aki hazád elé álltál s hazád meg nem értett; tudós ebben a «tudomány nélkül való» országban; író és ítélő, magyar ítélettel és becsületességgel; - mi itt vagyunk egy folyóirat nevében: de ki jött az ország nevében, melynek akkor szórtad legbővebb kincseid, mikor legkevésbé számíthattál jutalomra? Ki jött a magyarság nevében; melynek tanára voltál, igazi tanár, nem hivatalból, hanem szívből és lélekből; tanár, akit az Isten maga nevezett ki! Dolgoztál és nem vártál fizetést; sorsod tragikus volt, de te végig kitartottál, mint valami őrhelyen; bántottak, de te fölöttük álltál bántóidnak, s csak mosolyogtál rajtuk, mint éretlen és balga gyermekeken. A munka lelke élt benned; siettél, mert kevés időd volt; s meghaltál hősen, itt hagyva drága munkád aranyát, kemény példád gyémánt kövét. Igaz magyar, igaz ember, barátunk, példaadónk, Király tanár úr, Gyurink, Isten veled!