Nyugat · / · 1922 · / · 1922. 6. szám · / · Fülep Lajos: MAGYAR FESTÉSZET II.
Naturalizmusnak és impresszionizmusnak (a különböző elágazások és árnyalatok ismertetését ezúttal mellőzve), mint mindenütt, nálunk is pozitív és negatív oldala volt. Az elsőt már érintettük. A másik: az akadémia megtagadása. Ezzel is szükséges és fontos hivatást töltött be. De szándéka és hatása túlment magának az akadémiának megtagadásán: elvetett
Az impresszionizmus, mikor a végletig ment, az egész múltat elvetette, hiszen csak így lehetett a végletig mennie; ezért aztán minden oly törekvésnek, mely a régi művészet céljaival rokon célokra törekedett, szembe kellett vele szállania. Hamarosan be is következett: még az impresszionizmus korlátlannak látszó uralma idején. Magán az impresszionizmuson belül (Cézanne) kezdődött el, de a messzibb múltba is visszaérnek gyökerei, miközben ágai a jövő felé növekednek.
Hogy azért az ágak növekedésének módját és irányát megértsük, meg kell néznünk, nagyjában, tövüket is.