Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 23. szám · / · Figyelő

Bálint Aladár: Illusztrált könyvek [+]

A "Pán" könyvkiadó-vállalat nemrég kiadta Maeterlinck, Rilke és Maupassant egy-egy könyvét. A könyvek közül kettőt már régebben lefordítottak, sőt a Maupassant-kötet a ponyvafordítások útján is megjárta már, csupán Rilke érdekes és annak idején nagy hatást keltő könyve a "Mesék a Jó Istenről" kerül elsőízben magyar nyelven a közönség elé. A három új könyv három könyvdíszítő művész nevét és munkásságát is előtérbe helyezi.

Jachik Álmost, a Maeterlinck-fordítás illusztrátorát nem kell külön bemutatni. Eredményes művészi munkára hivatkozhatik, gazdag fantáziája szokatlan színpompájú illusztrációkban szórta széjjel fényét, sugárzását. Ezúttal nem szőtte tele lapjait parázsló apró színfoltok ezreivel, egy túlfűtött képzelőerő kohójából kipattanó meseszerű figurák, emberek, állatok, fák, virágok, sűrű sokaságával. Csupán egy alapszín síkjából -sötétből világosba ritkuló olajzöld tónusból - bontakoznak ki alakjai, sután mozgó vakok, kik görcsösen kapaszkodnak bele a láthatatlan semmibe, mint akik kívülről ismeretlen erőktől, hatalmaktól várják, remélik azt a szilárdságot, támaszt, bizonyosságot, amit körültapinthatnak és amit belső világlátásuk csak sejtett, de látó szem híján csak szaggatott körvonalakban, eltorzulva él bennük. Ezt a lelkiállapotot, a vakság extázisba fokozódó tehetetlen lázadozását, a mozdulatok tétova imbolygását, a magukra hagyott emberek kilátástalan dühét, szóval a sötétség bénító hatását a maga egész jellegzetességében sikerült Jachnik Álmosnak kifejeznie e két rajzában.

Rilke könyvét új ember illusztrálta. Bor Pál hat tollrajza sok jóval biztat. Azonos motívumok ismétlésével, megsokszorozásával a monumentalitás hatását tudja felkelteni. Egyik rajzán gótikus templomok karcsú tornyai fúródnak a magasba, imádkozó és felfelé tekintő apácák mérhetetlenül hosszú, sovány összetett karjai a házrengetegből kinőve ugyancsak a magasba, a tornyok fölé emelkednek, felhúzódnak a végtelenségbe és velük együtt a sok-sok torony mozgó, eleven fénnyé éled, mely lélegzik, piheg és részese a mindenség örök mozgásának. Bor Pál csupán a tárgyak körvonalait jelzi rajzaiban, mindaz, amit papírra vet még, súlytalan. Nem tudom, hogy sommáz-e, vagy pedig a stilizálás könnyebben elérhető külsőségeire támaszkodik? Rajzaiból megállapítható, hogy gondolkozó művész és tisztult látással friss leleménnyel közelítette meg Rilke elképzeléseit. Amire vállalkozott korántsem tartozik a könnyű feladatok közé.

Byssz Róbert teljesen naturalista felfogásban illusztrálta végig Maupassant híres novelláját, ami a novella tárgyánál fogva természetes is. Ahogy a jelenségeket látja, egy-egy alakot, tárgyat, mozdulatot leír önként maga köré vont határaival el is vágja a stilizálás lehetőségének útját. Fölényes jellemző erő mutatkozik rajzaiban és e jellemzőereje nem hagyja őt cserben a mélyebb emberlátást követelő grafikai problémáknál sem. Gyakorlott kézzel dolgozik, épp ezért kissé furcsa, hogy egyik rajzában, hol a kocsira ültetett leányokat ábrázolja a háttérben sötétlő fa ágait oly szerencsétlenül helyezte el, mintha azok agancsként az egyik nő fejéből nőttek volna ki. Nem hiszem, hogy a művész ezt akarta volna kifejezni.

 

[+] Maeterlinck: A vakok, fordította: Marquis Géza, illusztrálta: Jaschnik Álmos. - Rainer Maria Rilke: Mesék a Jó Istenről, fordította: Bartos Zoltán, illusztrálta Bor Pál. - Maupassant: A vörös lámpás ház (La Maison Tellier) fordította Laczkó Géza, illusztrálta Byssz Róbert.