Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 22. szám

Páll Rózsa: Emlék

Nagyon öreg leszel már... ülsz életed rőt szigetén
mint árva gyökér,
melynek erején friss unokák levele
szökken tarka virágba.
Friss unokák hajtása, kiknek a vérét
nem az én testem szitálta kékes erébe
s elébe nem az én szívem
riadt harangja sikoltott...

Ülsz tétlen, téli gyökér... és vágy szele ér
és lelked csigahéját a multba meríted
és úszol és kúszol a mult lassú vizén...
Erre kerestél... itt könny ere fénylik,
erre szerettél... itt kín köde reszket...
Virágnevem rég elenyészett
árva szivedben
s emlékem az élet
százszínű könnye lesírta...

De tart a rím fonala,
vállam vésett vonala
és remegő, öreg kezed
kitárod sírva utánnam...

(s halott szivemből lágyan,
zenélve zsendül a fű...)