Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 20. szám · / · Szép Ernő: Bűneim
Nem szabad a halál szavát a számra venni De régen tudom, de régen megígértem hogy elfelejtem azt a szót, hogy nem árulom el hogy hallottam volna valaha, igen, ez a szó nem az enyém, nem tartozik rám, nem szabad felelőtlenül közvetítenem. Nem fogom leírni se hanggal se tintával. Nem beszélek senki élő ember előtt halottról, halálról, nem küldök soha p. c.-t, nem rebegek az örökös előtt részvétet, az életnek soha nem juttatom eszébe a halált! Nem megyek temetésre. Nem veszek fel fekete kesztyűt és a karomra nem húzok gyász szalagot. Igen. És folyton és megint és újra kimondtam azt a szót amelyik hával kezdődik és lehetetlenséggel végződik! és mindig leírtam! Elhanyagolom hitemet és kötelességemet. Szórakozott vagyok, könnyelmű. Ahány fekete pontot ejtettem az élet fehér selymére, az már mind ott marad. Az én ittlétemet meghamisította, az én létezésem már nem érvényes. Elvesztettem szüzességemet. Ajkam feketére kentem, nem érdemlem meg a csókot.