Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 20. szám · / · Szép Ernő: Bűneim

Szép Ernő: Bűneim
52.

Érzékiség volt ez, egoizmus vagy micsoda? sokszor a fiú korban, emlékszem, az ágyam meg mosdóm előtt állva meg fürdőben ülve rohamát fogadtam egy hívatlan gyöngédségnek, és megcsókoltam és csókolgattam a saját jó meleg fehér vállamat és felsőkaromat. Lehet a tilos csókot tanultam akkor? De későbbi időben mikor már eleget kóstolhattam a nőn a csókot, akkor is ragasztottam így a saját bőrömre csókot, igen, még a kezem is megcsókoltam sokszor az asztalnál ülve, olvasás, unalom és képzelődés közben. Ilyenkor mindig egyedül voltam. Más szeme láttára eszembe nem jutott volna ilyet csinálni. Ha őszintén próbálok magamnak adott csókjaimra emlékezni, megtalálom azok fölött a csókok fölött azt az érzést, ami kitört akkor ajkamon: de szeretem magamat! Nőnek és édes kis gyermeknek a karját, vállát meg szoktam csókolni, barátnak is csókoltam az arcát, meg a kezét is a szeretet lobos hangulatában, de a meztelen karját vagy a vállát eszem ágába nem volt megcsókolni. Nem tudom hogy vegyem magamra mázolt csókjaimat, megbocsáthatók-e magamnak, nem tudom.