Nyugat · / · 1921 · / · 1921. 15. szám · / · Szabó Lőrinc: Dunántúli idillek

Szabó Lőrinc: Dunántúli idillek
XVIII.

Nézd csak, testvér, -: csillag gyúl a füvek közt,
eleven csillag! nézd a glóriában
szeretkező sok szentjánosbogárkát!...
Úgy látszik, meglepett megint az éj...
Ide hallom, hogy döng a parti visszhang:
tátott torokkal sikoltozva dobják
az öngyilkos hullámok a csuszóssá
sulykolt kövekre fáradt testüket.
Távoli csengés: foszlányokra tépte
a barna szél az estharang imáját...
a gesztenyefák bóbitái egyre
sápadnak... szabálytalan vonalakban
hajlong az ernyős bodza és a hárs
sűrűsödő rétegekben lehelli
érzékeinkbe-ájúlt lelke mézét...
Menjünk talán, menjünk, mi is, - kövessük
a jóságos teheneket s a súlyos-
léptű bikát, mely leghátúl halad,
időnként komoran megrázva ringó
nehéz szarvát és nagy, sötét heréit.